NATO és EU tagságból eredő feladatok

A NATO-tagsággal járó katasztrófavédelmi feladatok

A Polgári Veszélyhelyzeti Tervezés a legnagyobb nem katonai program az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül, amely a tevékenységek összehangolását célozza, kiterjed a tagországok mellett az együttműködő partnerországokra is. A mind állandó (Állandó Képviseletek részvételével), mind plenáris (évente kétszer a nemzeti katasztrófavédelmi vezetők részvételével) formában működő Polgári Veszélyhelyzeti Tervezési Bizottság (CEPC) biztosítja a tervező és adminisztratív tevékenységeket, a megfelelő együttműködést a NATO katonai és civil szerveivel. A CEPC ajánlásokkal segíti a nemzeti CEP szervezeteket az e területre vonatkozó NATO-keretű feladatokat, irányokat összefoglaló CEP Miniszteri Irányelvek adaptálásában, valamint felügyeli az Észak-atlanti Katasztrófareagálási Koordinációs Központ (EADRCC) tevékenységét.

A NATO elvei szerint a Polgári Veszélyhelyzeti Tervezés nemzeti felelősség, amelynek szerepe, hogy segítse a nemzeteket a tervezésben, a felkészülésben és elősegítse a hatékony nemzetközi reagálást, amennyiben az adott nemzet nem képes megbirkózni az adott katasztrófával, válsághelyzettel, illetve annak következményeivel.

A NATO Felsőszintű Polgári Veszélyhelyzeti Tervezési Bizottsággal történő kapcsolattartás, illetve a polgári veszélyhelyzeti tervezési feladatok koordinálásának rendjéről szóló 2270/2005. (XII.6.) kormányhatározat alapján a NATO Polgári Veszélyhelyzeti Tervezés terén a Belügyminisztérium a nemzeti kapcsolattartási pont. A Belügyminisztérium két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatainak rendjéről szóló 29/2015. (X. 21.) BM-utasítás értelmében a NATO Polgári Veszélyhelyzeti Tervezési Bizottság (CEPC) állandó és plenáris üléseire a nemzeti álláspontot – az érintett minisztériumokkal, a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az európai uniós és nemzetközi helyettes államtitkárral és a rendészeti államtitkárral való egyeztetést követően – a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság alakítja ki. Ezért az Észak-atlanti Tanács alárendeltségében működő CEPC-ben a BM OKF biztosítja a képviseletet: részt vesz a bizottság plenáris ülésein, valamint – a NATO Állandó Képviseleten szolgálatot teljesítő CEP összekötő révén – jelen van annak állandó ülésein.

Koordinátori feladatkörünk keretében Magyarország 2008 októberében csatlakozott a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás, a humanitárius segély gyorsaságának és hatékonyságának biztosítását célul tűző határátlépési szándéknyilatkozat aláíróihoz.

A CEPC feladata a négy szakmai csoport - az Ipari Erőforrások és Kommunikációs Szolgáltatások Csoportja, a Közegészség- és Élelmiszer/Vízügyi Csoport, a Szállítási Csoport, valamint a Polgári Védelmi Csoport irányítása.

A Polgári Védelmi Csoportban (CPG) a BM OKF látja el a közvetlen szakmai képviselet. A CPG-n belül további munkacsoportok tevékenységében is részt veszünk, melyekben közreműködői és végrehajtói feladatokat látunk el, ilyen a Kritikus Infrastruktúra Ad hoc Munkacsoport (CIP), a Nem Kötelező Irányelvek és Minimumszabványok Ad hoc Munkacsoport, illetve a Vegyi, Biológiai, Radiológiai és Nukleáris Terrortámadás elleni Védekezés (CBRN) Munkacsoport.

A NATO keretében nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtással foglalkozó EADRCC (Euro-Atlanti Katasztrófareagálási Koordinációs Központ) vonatkozásában ugyancsak a BM OKF a kapcsolati pont. Az EADRCC a NATO operatív szerve, amely az EAPC országok területén bekövetkező katasztrófák esetén koordinálja a partnerországokból érkező segítséget. Ezen felül az EAPC-országok közötti információcsere-központ katasztrófasegély tekintetében. A központ minden évben nagyszabású terepgyakorlatokat szervez.

A hagyományos polgári védelmi témák mellett új kihívások is szerepelnek a NATO CEP aktuális napirendjén. A NATO transzformációjával és a műveletekkel összefüggésben egyre nagyobb jelentőséggel bíró ún. átfogó megközelítés alkalmazásához kapcsolódóan erősödik a civil szempontok műveleti tervezésbe és végrehajtásba integrálása, illetve a válságkezelésben érintett más szervezetekkel folyó együttműködés erősítése.

Az új típusú kihívásokra reagálva a NATO-tagországok állam- és kormányfői a 2016-os varsói csúcstalálkozón a polgári felkészültség ellenálló-képességének növelése érdekében hét területen: a kormányzat folytonossága, az energetika, a tömegmozgások, az élelmezés és vízellátás, a tömeges sérültellátás, a polgári kommunikációs rendszerek, valamint a közlekedés/szállítás szektorokra vonatkozóan alapkövetelményeket fogadtak el.

A BM OKF a kezdetektől részt vesz a polgári felkészültséggel kapcsolatos feladatok nemzeti koordinációjában, az ezzel kapcsolatos szövetségi kérések teljesítésében.

Az európai uniós tagságból eredő katasztrófavédelmi feladatok

Az Európai Unió tagállamainak polgári védelmi tevékenységét összehangoló együttműködés kezdetei az 1990-es évekre nyúlnak vissza, Magyarország az uniós csatlakozással vált részévé. Az Európai Unió katasztrófavédelmi tevékenységében Magyarország a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság útján vesz részt.

Az uniós katasztrófavédelmi együttműködés jogalapja a Lisszaboni Szerződés 196. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy az Európai Unió mozdítsa elő a szolidaritást azzal, hogy támogatja, adott esetben kiegészíti a tagállamok polgári védelem terén tett intézkedéseit, valamint elősegíti az európai szintű koordinációt annak érdekében, hogy javuljon a természeti és az ember által okozott katasztrófák megelőzési aránya, az azokra való felkészültség és reagálás. A Lisszaboni Szerződés a korábbi alacsony szintű szabályozottság helyett uniós alapjogi szintre emelte a polgári védelmet, ezzel együtt azonban a tagállamok nem adtak át hatásköröket az EU-nak, a polgári védelem továbbra is kizárólagos tagállami hatáskörben van.

A megerősített jogalapra építkezve az Európai Parlament és az EU Tanácsa rendes jogalkotási eljárással (korábban: együttdöntési eljárás) 2013. december 17-én elfogadta az uniós polgári védelmi Mechanizmusról szóló 1313/2013/EU Európai Parlamenti és Tanácsi határozatot, ami 2014. január 1-je óta hatályos. A határozat figyelembe veszi az uniós polgári védelmi együttműködés területén az első, 2001-ben megjelent polgári védelmi határozat megjelenése óta végbement jelentős fejlődést.

Az uniós polgári védelmi mechanizmus hatálya elsősorban az emberek, valamint a környezet és a tulajdon – beleértve a kulturális örökséget is – védelmére terjed ki az unión belül vagy kívül bekövetkező mindennemű, természeti és ember által okozott katasztrófa esetén, ideértve a környezeti katasztrófákat, a tengerszennyezést és az akut egészségügyi veszélyhelyzeteket. Az ilyen katasztrófák mindegyike esetén az uniós mechanizmus keretében polgári védelmi és más veszélyhelyzeti segítségnyújtás kérhető az érintett ország reagálási képességeinek kiegészítése érdekében. A terrorcselekmények, illetve a nukleáris vagy radiológiai balesetek által okozott katasztrófák esetében az uniós mechanizmus csak a polgári védelem körébe tartozó katasztrófa-felkészültségi és -reagálási intézkedésekre terjedhet ki.

Az uniós polgári védelmi mechanizmus fő elemei:

Megelőzés és kockázatkezelés: a tagállamok háromévente benyújtják a Bizottságnak a nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szintű kockázatelemzéseik releváns elemeinek összefoglalóját, valamint kialakítják és továbbfejlesztik katasztrófakockázat-kezelési tervezésüket, és szintén háromévente tájékoztatják az Európai Bizottságot kockázatkezelési képességük értékeléséről.