A küszöbérték alatti üzemekkel kapcsolatos kérdések és válaszok aloldal fejlécképe

A küszöbérték alatti üzemekkel kapcsolatos kérdések és válaszok

  1. Hogyan kell érteni a 219/2011 (X.20.) Korm. rendelet (R.) szerinti „jelen levő veszélyes anyagok mennyisége” kifejezést?
  2. Hogyan sorolandó be az biogáz az üzemazonosítás során, ha biztonsági adatlap nem áll rendelkezésre, de összetétele ismert (60-65% CH4, 35-40% COx, kis százalékban egyéb gázok)?
  3. Az üzemazonosítás során hogyan kell figyelembe venni a kőolajtermékeket?
  4. Bejelentésre kötelezett-e az üzem vagy létesítmény, ha elkerített területen, a telephelyén más gazdálkodó szervezet tulajdonában és üzemeltetésében álló veszélyes anyagot tartalmazó (oxigén, nitrogén) tartályok állnak?
  5. Az üzemazonosítás során figyelembe kell-e venni a jelen lévő, vasúti pályán elhelyezett anyagokat is?
  6. Üzemazonosítás szempontjából ki minősül üzemeltetőnek, vagyis kinek a kötelessége a veszélyes tevékenység bejelentése, ha a telephely tulajdonosa bérbe adja a területet, ahol a veszélyes tevékenységet végzik?
  7. Mi a teendő akkor, ha egy vállalkozás szomszédságában vélhetően veszélyes tevékenységet végző másik vállalkozás működik, de annak üzemeltetője nem ad információt erre vonatkozóan, bár tevékenysége veszélyeztető hatással lehet a szomszédokra?
  8. Amennyiben az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag kármentőbe kerül ki, a nem jelentésköteles mennyiség növelhető-e a duplájára?
  9. Mely díjtételek alapján kell igazgatási szolgáltatási díjat fizetnie súlyos káreseményelhárítási-terv készítésére kötelezett, illetve nem kötelezett, küszöbérték alatti üzemnek?
  10. Ha egy vállalkozásnak több telephelye van, akkor a vállalkozás valamennyi telephelye együtt, vagy azok egyenként számítanak kiemelten kezelendő létesítménynek?
  11. A küszöbérték alatti üzemnek kell-e biztonsági jelentést készítenie? Ha igen, akkor a jogszabály alapján csatolni kell a 10. § (2) a) és c) valamint a (3) b)-d) pontjában foglaltakat. Igaz-e, hogy eszerint a 10. § (2) b) a biztonsági jelentést készítő szakértő kimarad?
  12. Az összegzési szabály külön-külön a toxikus, tűzveszélyes és ökotoxikus anyagokra történő alkalmazását követően az eredményeket kell-e még összegezni?
  13. Amennyiben az adatlapon például a termék CAS száma vagy IUPAC neve nem szerepel, akkor azokat fel kell-e tüntetni az üzemazonosítási adatlapokon?
  14. Ki számít üzemeltetőnek PB-gáz (vagy propán) tartály esetében? Kié a bejelentési, adatszolgáltatási és engedélyezési kötelezettség? A gázforgalmazó cég, akié a tartály (telepítette és tölti), vagy a fogyasztó akinek a telephelyén van a tartály és üzemelteti róla a gázellátó berendezését és használja a gázt? A tartály a gázforgalmazó cég tulajdona, de a benne lévő gáz a telephely tulajdonosáé (fogyasztó), és az ő berendezései üzemelnek róla.
  15. Üzemazonosításkor figyelembe kell venni a PB-gáz tartályt töltő tartányos gépjárműben lévő anyag mennyiségét is? Ha igen, akkor melyiket kell teleként számolni: a tartályt, amit töltenek; a tartányautót, ami tölti; vagy mindkettőt maximális töltöttségi szinttel kell figyelembe venni?
  16. A veszélyes anyagok és tevékenységek azonosításához hogyan kell meghatározni a jelen lévő maximális veszélyes anyag mennyiséget a cseppfolyósított propán-bután gázt tároló nyomástartó berendezéseknél?
  17. Kötelezhető-e katasztrófavédelmi engedély beadására, illetve üzemazonosítási adatlap beküldésére az a magánszemély, vagy gazdálkodó szervezet, amely nem tárol az R. 1. számú melléklete szerint küszöbérték alatti mennyiséget elérő mértékű veszélyesnek minősülő anyagokat?
  18. Disszugázzal kapcsolatos üzemazonosításnál hogyan járok el helyesen, ha 50 literes palackjaink vannak, melyek kb. 65 kg teljes tömeggel rendelkeznek, ebből a gyártó nyilatkozata alapján csupán 10 kg az acetilén töltet tömege? a) ha nevesített anyagként 10 kg acetilént veszek figyelembe palackonként, vagy b) ha nevesített anyagként a teljes töltőtömeggel számolva veszem figyelembe, de már mint fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok (beleértve a cseppfolyósított szénhidrogén gázokat) és a földgáz kategóriába sorolva?
  19. Laboratóriumok esetében alkalmazható-e a 2%-os szabály?
  20. Egy vízmű üzemazonosítása esetén a laboratóriumra vonatkozóan is el kell-e végezni a számításokat?
  21. Amennyiben a tüzihorganyzó telephelyen jelenlévő egyetlen „veszélyes” anyag a 33%-os ipari sósav (max. 25 m3), akkor ez a telephely a Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozik-e?
  22. Amennyiben veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem területén nagyobb térfogatú (15-100 m3) veszélyes anyag vagy készítmény tárolására szolgáló tartály található (pl. üzemanyag-, fáradtolaj-tároló) akkor − hiába tudja a cég szállítólevelekkel, készletnyilvántartással igazolni, hogy a rendelkezésre álló tartálykapacitás töredékét használja csak ki – az üzemazonosításnál a teljes tárolókapacitással kell számolni?
  23. Amennyiben nincs – a műszaki biztonsági hatóság által jóváhagyott műszaki megoldással – (például szintkapcsolóval) fizikailag lekorlátozva az, hogy az üzemeltető a rendelkezésére álló tartályt milyen maximális térfogatig töltheti, akkor az üzemazonosításnál a névleges tartálytérfogattal, vagy a tartály dokumentációjában vagy a műszaki biztonsági hatóság engedélyében rögzített maximális töltöttségi szintjével (általában 80-95%) kell számolni.


Hogyan kell érteni a 219/2011 (X.20.) Korm. rendelet (R.) szerinti „jelen levő veszélyes anyagok mennyisége” kifejezést?

A telephely küszöbértékének megállapításához a mindenkori készletnyilvántartást kell figyelembe venni, vagyis a bármikor előforduló veszélyes anyagok mennyisége a mérvadó. A hatóság jogosult visszamenőleg is ellenőrizni a veszélyes anyagok nyilvántartását, ezért célszerű konzervatívan megbecsülni a mindenkor jelenlévő maximális anyagmennyiségeket, hogy ne fordulhasson elő az ellenőrzések alkalmával anyagmennyiség túllépés.

Az R. nem rendelkezik arról, hogy hogyan vegyék figyelembe azokat a mennyiségeket, amelyek csak rövid ideig haladják meg az alsó küszöbérték 25%-át, illetve az alsó- és felső küszöbértéket, ezért a jogszabály akkor is, amikor a veszélyes anyagok mennyisége akár csak rövid időre is meghaladja a megfelelő küszöbértéket. Ez azt jelenti, hogy ha a telephelyen – évente akár csak egy alkalommal is – előfordul valamelyik küszöbérték mennyiségét meghaladóan veszélyes anyag, akkor a telephely az R. hatálya alá tartozik, így az üzemeltetőre vonatkoznak az előírt kötelezettségek.

Amennyiben az üzemeltető jövőbeni terveiben szerepel a veszélyes anyagok mennyiségének valamely küszöbértéket meghaladó emelése, úgy a katasztrófavédelmi engedélyt a tevékenység megkezdése előtt meg kell szerezni, ezért – tekintettel a hatósági eljárások ügyintézési idejére – célszerű időben benyújtani az arra irányuló kérelmet. 
 


Hogyan sorolandó be az biogáz az üzemazonosítás során, ha biztonsági adatlap nem áll rendelkezésre, de összetétele ismert (60-65% CH4, 35-40% COx, kis százalékban egyéb gázok)?

Amennyiben a biogázt az üzemeltető vásárolta, úgy a gyártó adatlapját minden esetben meg kell kapnia.

Amennyiben a biogáz előállítása telephelyen belül történik (pl.: szennyvíziszapból állítanak elő biogázt, amit még a telephelyen fel is használnak energiatermelésre), úgy az üzemeltetőnek az üzemazonosítás során azt figyelembe kell vennie mint a telephelyen jelen lévő veszélyes anyagot, függetlenül attól, hogy biztonsági adatlappal nem feltétlenül rendelkezik. 

Az üzemazonosításhoz a biogáz besorolását biztonsági adatlap hiányában is meg lehet adni annak összetétele (bevizsgálási eredmények) alapján. A besorolás a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendelete szerint történik. 

A biogáz jellemzően 50-70% metántartalommal rendelkezik, amely anyag a fokozottan tűzveszélyes osztályba tartozik, ezért a konzervatív becslést alkalmazva a biogázt is fokozottan tűzveszélyes gáznak kell tekinteni. 


Az üzemazonosítás során hogyan kell figyelembe venni a kőolajtermékeket?

 

A kőolajtermékeket alapvetően a R. 1. melléklet 1. táblázata alapján, vagyis nevesített anyagként kell besorolni az alábbiakat szerint:

1. oszlop2. oszlop3. oszlop
Veszélyes anyagokKüszöbmennyiség (tonnában)
 alsófelső
Kőolaj termékek:2 50025 000
a) Gazolinok és benzinek
b) petróleumok (beleértve a repülőgép üzemanyagokat)
c) gázolajok (beleértve a dízelolajokat, a háztartási tüzelőolajokat és a gázolaj keverő komponenseket)
d) nehéz fűtőolajok;
e) alternatív üzemanyagok, amelyek az a)–d) pontban említett termékekkel megegyező célokat szolgálnak, valamint gyúlékonyságuk és környezeti veszélyeik tekintetében hasonló tulajdonságokkal bírnak


A kőolajtermékek tulajdonságaik alapján sorolhatók be a fenti három kategória valamelyikébe:

a) Gazolinok és benzinek − forráspontjuk -20 és 250oC közötti és C4-C12 szénláncúak;

b) petróleumok − forráspontjuk -70 és 290oC közötti és C7-C17 szénláncúak;

c) gázolajok − forráspontjuk -150 és 500oC közötti és C9-C25 szénláncúak.

Megjegyzés: A "kőolajtermékek" nevesített csoportján belül az egyes alcsoportok (gazolinok és benzinek, petróleumok, gázolajok) egymástól való megkülönböztetésének a R. szempontjából nincs szerepe, mivel az egyes alcsoportokhoz tartozó küszöbértékek azonosak.

A kőolajtermékeket az előbbiekben felsorolt információk alapján a R. 1. mellékletének 2. táblázata szerint kell besorolni, mivel a jogalkotó szándéka − a kőolajtermékek nevesített anyagként való meghatározásával − az, hogy könnyítést adjon, ezért ezen anyagokra magasabb határértékeket adott meg. Amennyiben az üzemeltető a kőolajtermékeket nem tudja a fenti adatok alapján besorolni, akkor alkalmazható a biztonsági adatlapok és az H-mondatai alapján a R. 1. mellékletének 1. táblázatába történő besorolás is, de ebben az esetben a határértékek alacsonyabbak lesznek. Konkrét CAS vagy UN szám alapú anyaglista nem áll rendelkezésre a besoroláshoz.
 


Bejelentésre kötelezett-e az üzem vagy létesítmény, ha elkerített területen, a telephelyén más gazdálkodó szervezet tulajdonában és üzemeltetésében álló veszélyes anyagot tartalmazó (oxigén, nitrogén) tartályok állnak?

A Kat. 3. § 23. pontjának értelmében „üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, irányít, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján meghatározó gazdasági vagy döntéshozatali befolyással rendelkezik a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, létesítmény, küszöbérték alatti üzem műszaki üzemeltetése felett.”

Amennyiben egy üzem területén más jogi személytől bérelt oxigén és nitrogén tartályok találhatók, úgy az üzem esetében nem jelentkezik üzemeltetői jogviszony. Az üzemmel kapcsolatban jogszabályi kötelezettség csak a fent említetteken kívüli veszélyes anyagok mennyisége miatt keletkezhet. A tartályokban jelen lévő veszélyes anyag mennyiségét a tulajdonos-üzembentartó vállalkozásnak kell figyelembe vennie, illetve bejelenteni a hatóság felé, ha az anyagmennyiség eléri vagy meghaladja az alsó küszöbérték 25%-át.
 


Az üzemazonosítás során figyelembe kell-e venni a jelen lévő, vasúti pályán elhelyezett anyagokat is?

Amennyiben az üzem üzemelteti a területén lévő vasúti pályát, és azon veszélyes anyagok mozgatása, mérlegelése történik, a veszélyes anyagokat – tulajdonostól függetlenül – jelen lévő anyagoknak kell tekinteni, és az üzemazonosítást a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 33. § szakasza alapján el kell végezni, valamint az eredménytől függően a katasztrófavédelmi hozzájárulás tekintetében a Kat. 79. § (1) bekezdést kell alkalmazni.


Üzemazonosítás szempontjából ki minősül üzemeltetőnek, vagyis kinek a kötelessége a veszélyes tevékenység bejelentése, ha a telephely tulajdonosa bérbe adja a területet, ahol a veszélyes tevékenységet végzik?

A Kat. 3. § 23. pontja szerint:

Üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, irányít, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján meghatározó gazdasági vagy döntéshozatali befolyással rendelkezik a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, létesítmény, küszöbérték alatti üzem műszaki üzemeltetése felett.”

A fentiek alapján tehát üzemeltetőnek a veszélyes tevékenységet végző természetes vagy jogi személy minősül. Így ha egy telephely tulajdonosa bérbe adja azt egy másik vállalkozásnak, amely ott veszélyes tevékenységet végez, akkor üzemeltetőnek ez utóbbi, vagyis a bérlő minősül, hiszen ő felelős a jelen lévő veszélyes anyagokért, a technológiáért és a megfelelő biztonsági követelmények betartásáért, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos adatokat is ő kezeli, illetve hiányosság, szabálytalanság esetén bírság fizetésre is ő lesz kötelezett.


Mi a teendő akkor, ha egy vállalkozás szomszédságában vélhetően veszélyes tevékenységet végző másik vállalkozás működik, de annak üzemeltetője nem ad információt erre vonatkozóan, bár tevékenysége veszélyeztető hatással lehet a szomszédokra?

A Kat. 25. § (4) bekezdése szerint a hatóság a IV. fejezet hatálya alá tartozás megállapítása céljából bármely gazdálkodó szervezetet adatszolgáltatásra kötelezhet és annak telephelyén hatósági ellenőrzést tarthat.

A Kat. a vállalkozásoknak, üzemeltetőknek ilyen jogot nem határoz meg. A Kat. hatálya alá tartozás eldöntésének kérdése minden esetben a hatóság feladata, aki az adott üzemeltetőt adatszolgáltatásra szólíthatja fel. 

A szomszédos üzemek ún. dominóhatás − vagyis a veszélyes tevékenységet végző üzemek egymásra hatásának − szerinti vizsgálatát a hatóság csak az alsó-, illetve felső küszöbértékű üzemek esetében követeli meg.

Mindazonáltal az üzemeltetők adatszolgáltatás-kérést küldhetnek a szomszédos üzemeknek, vállalkozásoknak, így kölcsönös együttműködést feltételezve információhoz juthatnak azok tevékenységéről.
 


Amennyiben az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag kármentőbe kerül ki, a nem jelentésköteles mennyiség növelhető-e a duplájára?

A jogszabály nem tesz különbséget kikerült anyagmennyiségben aszerint, hogy lesz-e valamilyen következménye az eseménynek, illetve hogy az anyag kármentőbe jutott-e vagy sem. A kármentő − mint következménycsökkentő infrastruktúra − megléte nem enyhíti az üzemzavar fogalmát. Attól, hogy a veszélyes anyag kármentőbe jut, még kibocsátásnak minősül.
 


Mely díjtételek alapján kell igazgatási szolgáltatási díjat fizetnie súlyos káreseményelhárítási-terv készítésére kötelezett, illetve nem kötelezett, küszöbérték alatti üzemnek?

A 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet (R.) 33. § (1) bekezdése szerint a küszöbérték alatti üzem üzemeltetője szempontjából az első lépés, hogy a R. 2. melléklet szerinti üzemazonosítási adatlapokat − a veszélyes tevékenység végzéséhez, folytatásához szükséges katasztrófavédelmi engedély iránti kérelme mellékleteként − benyújtja a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervéhez.

A kérelemnek tartalmaznia kell a R. 10. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott – a küszöbérték alatti üzemre vonatkoztatott – adatokat, valamint a kérelemhez csatolni kell a 10. § (3) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott iratokat, így a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés hatósági eljárásaiban az igazgatási szolgáltatási díj fizetési körébe tartozó hatósági eljárásokról, igazgatási jellegű szolgáltatásokról és bejelentésekről, továbbá a fizetendő díj mértékéről, valamint a fizetésre vonatkozó egyéb szabályokról szóló 51/2011. (XII. 21.) BM rendelet 1. melléklet 10. pontjában meghatározott 100.000 forint összegű igazgatási szolgáltatási díj befizetését igazoló dokumentumot is.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a hatóság elvárja az üzemeltetők jogkövető magatartását, vagyis az üzemeltetőnek külön hatósági felhívás nélkül is be kell jelentkeznie a hatóságnál, ellenkező esetben a katasztrófavédelmi bírság részletes szabályairól, a katasztrófavédelmi hozzájárulás befizetéséről és visszatérítéséről szóló 208/2011. (X. 12.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése alapján az üzemazonosítási kötelezettség elmulasztása miatt 2.000.000 forint összegű katasztrófavédelmi bírság kiszabására jogosult. Amennyiben az üzemeltető hatósági felhívás alapján tesz eleget üzemazonosítási kötelezettségének, úgy szintén kell igazgatási szolgáltatási díjat fizetnie.

Az üzemazonosítási adatlapok benyújtását követően a R. 33. § (2) alapján a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve a dokumentumok valóságtartalmát helyszíni vizsgálattal ellenőrzi, és ha szükséges, az üzemeltetőtől kiegészítő tájékoztatást kér. Az üzemazonosítási adatlapok vizsgálatát követően a hatóság területi szerve javaslatot tesz a hatóság részére a katasztrófavédelmi engedély megadására.

A R. 33. § (3) szerint ezután a hatóság a vizsgálat eredménye és a benyújtott üzemazonosítási adatlapok vizsgálata alapján – a katasztrófavédelemről szóló törvény 40. § (2) bekezdésére tekintettel – döntést hoz a súlyos káreseményelhárítási-terv készítésével kapcsolatos üzemeltetői kötelezettségről.

Amennyiben a hatóság az üzemeltetőt súlyos káreseményelhárítási-terv készítésére kötelezi, akkor az üzemeltetőnek a hatósági döntésben megadott határidőre be kell nyújtania a R. 35. § (1) pontjában foglaltak szerint az üzem súlyos káreseményelhárítási-tervét, amelyhez csatolnia kell az annak elbírálásra vonatkozó (R. 10. § (1) és (2) szerinti) kérelmet és az igazgatási szolgáltatási díj megfizetését igazoló iratot, amelynek összegét az 51/2011. (XII. 21.) BM rendelet 1. melléklet 3.3 pontja 135.000 forintban határozta meg.

Amennyiben a hatóság nem kötelezi az üzemeltetőt súlyos káreseményelhárítási-terv készítésére, az üzemazonosítási adatlapok és a lefolytatott helyszíni vizsgálat eredménye alapján döntést hoz a katasztrófavédelmi engedély megadásáról (R. 33. § (4) bekezdés).

Összegezve: Amennyiben a hatóság az üzemeltetőt nem kötelezi súlyos káreseményelhárítási-terv készítésére, csak egy alkalommal kell az eljárások kapcsán igazgatási szolgáltatási díjat fizetni, amelynek összege 100.000 forint. Amennyiben kell súlyos káreseményelhárítási-tervet készíteni, akkor az üzemeltetőnek egyszer 100.000 forint, üzemazonosításhoz kapcsolódó, egyszer pedig 135.000 forint, katasztrófavédelmi engedély kiadására vonatkozó igazgatási szolgáltatási díjat kell megfizetnie.


Ha egy vállalkozásnak több telephelye van, akkor a vállalkozás valamennyi telephelye együtt, vagy azok egyenként számítanak kiemelten kezelendő létesítménynek?

Kiemelten kezelendő létesítménynek ilyen esetben a vállalkozás egyes telephelyei számítanak külön-külön. Ezért például a jogszabályban meghatározott 1000 kg klór, illetve ammónia küszöbmennyiség telephelyenként értendő.
 


A küszöbérték alatti üzemnek kell-e biztonsági jelentést készítenie? Ha igen, akkor a jogszabály alapján csatolni kell a 10. § (2) a) és c) valamint a (3) b)-d) pontjában foglaltakat. Igaz-e, hogy eszerint a 10. § (2) b) a biztonsági jelentést készítő szakértő kimarad?

A küszöbérték alatti üzemeknek nem kell biztonsági jelentést vagy biztonsági elemzést készíteniük.

A R. 33. § szakasza alapján a küszöbérték alatti üzem üzemeltetőjének a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervéhez a R. 2. melléklete szerinti üzemazonosítási adatlapokat kell benyújtania a katasztrófavédelmi engedély iránti kérelme mellékleteként. A benyújtott dokumentáció vizsgálatát, szükség esetén a helyszíni szemlét, illetve további tájékoztatáskérést követően a katasztrófavédelmi szerv területi szerve javaslatot tesz a központi szerv részére a katasztrófavédelmi engedély megadására. A hatóság a Kat. 40. § (2) bekezdése alapján az engedély megadására irányuló döntésében tájékoztatja az üzemeltetőt arról, hogy szükséges-e súlyos káresemény elhárítási terv (SKET) készítése. (Ha SKET benyújtási kötelezettség az üzemeltetőt nem terheli, a hatóság a katasztrófavédelmi engedélyt megadja.) Amennyiben a hatóság előírta a SKET készítését, úgy azt az üzemeltető – a megjelölt határidővel – benyújtja, amelyet a katasztrófavédelmi hatóság 60 napon belül megvizsgál, és azután dönt a katasztrófavédelmi engedély megadásáról. A készítendő SKET tartalmi és formai követelményeit a R. 5. melléklete tartalmazza.

A R. 33. § (1) határozza meg a katasztrófavédelmi engedély iránti kérelem benyújtásának szabályait az alábbiak szerint:

„A küszöbérték alatti üzem üzemeltetője a 2. melléklet szerinti üzemazonosítási adatlapokat a veszélyes tevékenység végzéséhez, folytatásához szükséges katasztrófavédelmi engedély iránti kérelme mellékleteként a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervéhez nyújtja be. A kérelemnek tartalmaznia kell a 10. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott – a küszöbérték alatti üzemre vonatkoztatott – adatokat, valamint a kérelemhez csatolni kell a 10. § (3) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott iratokat.”

 A fentiek alapján a 10. § (2) b) szerinti, a biztonsági jelentést készítő szakértőre vonatkozó adatokat nem kell szerepeltetni, mivel a küszöbérték alatti üzemeknek nem kell biztonsági jelentést vagy biztonsági elemzést készíteniük.


Az összegzési szabály külön-külön a toxikus, tűzveszélyes és ökotoxikus anyagokra történő alkalmazását követően az eredményeket kell-e még összegezni?

Nem kell a toxikus, tűzveszélyes és ökotoxikus anyagokra történő összegzési szabály eredményeket még egyszer összegezni, mivel erre utaló jogszabályi hivatkozás nem szerepel a 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. mellékletében.

Példa: Ha a toxikus anyagokra az összegzés eredménye: 0,2; tűzveszélyes anyagokra: 0,1; ökotoxikus anyagokra: 0,1 akkor a kérdéses létesítmény nem minősül küszöbérték alatti üzemnek, mivel sem toxikus, sem tűzveszélyes, sem ökotoxikus anyagokra vonatkozóan nem lépi át a jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége az alsó küszöbérték 25%-át, vagyis az összegzési eredmények egyike sem nagyobb 0,25-nél.
 


Amennyiben az adatlapon például a termék CAS száma vagy IUPAC neve nem szerepel, akkor azokat fel kell-e tüntetni az üzemazonosítási adatlapokon?

Amennyiben a kereskedelmi név, a CAS szám, IUPAC név, empirikus formula vagy ezek valamely kombinációja alapján egyértelműen beazonosítható a veszélyes anyag vagy keverék, akkor egyik vagy másik elhagyható az üzemazonosítási táblázatok kitöltésekor a „nemzetközileg elfogadott egyértelmű azonosítás” című rovatban.
 


Ki számít üzemeltetőnek PB-gáz (vagy propán) tartály esetében? Kié a bejelentési, adatszolgáltatási és engedélyezési kötelezettség? A gázforgalmazó cég, akié a tartály (telepítette és tölti), vagy a fogyasztó akinek a telephelyén van a tartály és üzemelteti róla a gázellátó berendezését és használja a gázt? A tartály a gázforgalmazó cég tulajdona, de a benne lévő gáz a telephely tulajdonosáé (fogyasztó), és az ő berendezései üzemelnek róla.

A Kat. 3. § 23. pontjának értelmében „üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, irányít, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján meghatározó gazdasági vagy döntéshozatali befolyással rendelkezik a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, létesítmény, küszöbérték alatti üzem műszaki üzemeltetése felett.”

Ennek eldöntésére általánosan nincs lehetőség, meg kell vizsgálni a szerződéses viszonyokat. Az esetek többségében amennyiben egy telephelyen más jogi személytől bérelt tartályok találhatók, de a bennük lévő propán vagy PB gáz a telephelyet üzemeltető saját tulajdona, a telephely berendezéseit üzemelteti vele, úgy a kérdéses létesítmény a bérlő „üzemeltetésében” áll, vagyis vele kapcsolatban bejelentési, adatszolgáltatási és engedélyezési kötelezettsége merül fel. A tartályokban jelenlévő veszélyes anyag mennyiségét a telephelyen működő vállalkozásnak kell figyelembe vennie, illetve bejelenteni a hatóság felé, ha a telephelyen jelenlévő összes veszélyes anyag mennyisége eléri vagy meghaladja az alsó küszöbérték 25%-át.


Üzemazonosításkor figyelembe kell venni a PB-gáz tartályt töltő tartányos gépjárműben lévő anyag mennyiségét is? Ha igen, akkor melyiket kell teleként számolni: a tartályt, amit töltenek; a tartányautót, ami tölti; vagy mindkettőt maximális töltöttségi szinttel kell figyelembe venni?

Üzemazonosításkor nem kell figyelembe venni a veszélyes anyagot szállító járműveket (tartálykocsi), amennyiben azok a fogyasztói tartályok töltése céljából, ideiglenesen tartózkodnak a telephelyen. Ebben az esetben az üzemazonosításkor a töltendő tartály technológiailag lehetséges maximális töltöttségi szintjét kell csak figyelembe venni, a szállító járműben található anyagmennyiséget nem.


A veszélyes anyagok és tevékenységek azonosításához hogyan kell meghatározni a jelen lévő maximális veszélyes anyag mennyiséget a cseppfolyósított propán-bután gázt tároló nyomástartó berendezéseknél?

Cseppfolyósított propán-bután gázok esetén a maximális mennyiséget a nyomástartó edény gépkönyvben, vagy a gyártási dokumentációban megadott töltet legnagyobb tömege bejegyzés alapján kell megadni.

Amennyiben ez az adat nem szerepel a dokumentációban, a tartályba tölthető legnagyobb töltettömeget úgy kell kiszámítani, hogy a nyomástartó edény adattábláján szereplő űrtartalom 85%-át (föld feletti tartály esetén), illetve 90%-át (földalatti, vagy félig földdel takart tartály esetén) össze kell szorozni, a vonatkozó szabvány szerinti megnevezésű cseppfolyósított propán-bután gáznak a szabványban rögzített legnagyobb sűrűségével (Lásd: Nyomástartó berendezések műszaki biztonsági szabályzat 2. melléklet 2.1 pont).


Kötelezhető-e katasztrófavédelmi engedély beadására, illetve üzemazonosítási adatlap beküldésére az a magánszemély, vagy gazdálkodó szervezet, amely nem tárol az R. 1. számú melléklete szerint küszöbérték alatti mennyiséget elérő mértékű veszélyesnek minősülő anyagokat?

Az R. 33. § (1) szerinti küszöbérték alatti üzem üzemeltetője a 2. melléklet szerinti üzemazonosítási adatlapokat a veszélyes tevékenység végzéséhez, folytatásához szükséges katasztrófavédelmi engedély iránti kérelme mellékleteként a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervéhez nyújtja be.

Katasztrófavédelmi engedély kérelem beadására és üzemazonosítási adatlap beküldésére csak a Kat. 3. § 23. pont szerinti üzemeltetőnek minősülő természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kötelezhető. Az köteles a katasztrófavédelmi engedély kérelmet és üzemazonosítási adatlapokat beküldeni, aki veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, vagy veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján döntő befolyást gyakorol a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, küszöbérték alatti üzem működésére.

Katasztrófavédelmi engedély kérelmet tehát nem kell benyújtani a hatósághoz, ha az R. 1. melléklet szerinti veszélyesnek minősülő anyagokból az alsó küszöbérték 25%-t el nem érő mennyiségben tárolnak az adott telephelyen, vagy nem minősülnek kiemelten kezelendő létesítménynek. A hatóság a küszöbérték alatti üzem kategória megállapítása céljából bekérhet erre vonatkozó nyilatkozatot, adatszolgáltatást. A Kat. 25. § (4) szerint a hatóság a IV. fejezet hatálya alá tartozás megállapítása céljából bármely gazdálkodó szervezetet adatszolgáltatásra kötelezhet és annak telephelyén hatósági ellenőrzést tarthat.


Disszugázzal kapcsolatos üzemazonosításnál hogyan járok el helyesen, ha 50 literes palackjaink vannak, melyek kb. 65 kg teljes tömeggel rendelkeznek, ebből a gyártó nyilatkozata alapján csupán 10 kg az acetilén töltet tömege? a) ha nevesített anyagként 10 kg acetilént veszek figyelembe palackonként, vagy b) ha nevesített anyagként a teljes töltőtömeggel számolva veszem figyelembe, de már mint fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok (beleértve a cseppfolyósított szénhidrogén gázokat) és a földgáz kategóriába sorolva?

Amennyiben a R. 1. mellékletének 2. táblázatában szerepel konkrétan az adott anyag (jelen esetben az acetilén), akkor az ahhoz tartozó küszöbértékekkel kell számolni. Nem helyes az adott anyag valamely más, tágabb csoportba történő besorolása, ha van nevesített konkrét anyagmegnevezés. Így az acetilént nem „tűzveszélyes gáz”-ként kell figyelembe venni, hanem acetilénként. Az üzemazonosításnál az acetilénpalackokban az acetilén töltettömegét, nem pedig a teljes palack töltőtömegét kell alapul venni.


Laboratóriumok esetében alkalmazható-e a 2%-os szabály?

A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. mellékletének megjegyzések az 1.melléklethez : 5. pontja Az a veszélyes anyag, amely a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemben, küszöbérték alatti üzemben a küszöbmennyiség 2%-át meg nem haladóan van jelen, a teljes veszélyes anyag mennyiség meghatározásakor figyelmen kívül hagyható, ha az alsó vagy felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemen, vagy a küszöbérték alatti üzemen belül úgy helyezkedik el, hogy az veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetet nem okozhat. Eszerint például az üzemi laboratóriumok esetében − ahol az anyagok tárolásából, kezeléséből, illetve a beépített biztonsági berendezésekből adódóan bizonyított a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzése − alkalmazható a 2%-os szabály.


Egy vízmű üzemazonosítása esetén a laboratóriumra vonatkozóan is el kell-e végezni a számításokat?

Egy üzem azonosításakor mindig a teljes telephelyen jelenlévő veszélyes anyagok mennyiségét kell figyelembe venni. Olyan esetekben azonban, ahol az anyagok tárolásából, kezeléséből, illetve a beépített biztonsági berendezésekből adódóan bizonyított a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzése és veszélyes anyag az alsó vagy a felső küszöbmennyiség 2%-át meg nem haladó mennyiségben van jelen (pl. laboratóriumok), alkalmazható a 2%-os felmentési szabály.


Amennyiben a tüzihorganyzó telephelyen jelenlévő egyetlen „veszélyes” anyag a 33%-os ipari sósav (max. 25 m3), akkor ez a telephely a Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozik-e?

A sósav a 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. mellékletének egyik üzemazonosításhoz irányadó táblázatába sem sorolható be, ezért az nem számít veszélyes anyagnak a Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozás megítélésekor. Eszerint a telephely − amennyiben nincs jelen más, a fenti jogszabály 1. mellékletébe besorolható veszélyes anyag − nem minősül veszélyes anyagokkal foglalkozó- vagy küszöbérték alatti üzemnek.


Amennyiben veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem területén nagyobb térfogatú (15-100 m3) veszélyes anyag vagy készítmény tárolására szolgáló tartály található (pl. üzemanyag-, fáradtolaj-tároló) akkor − hiába tudja a cég szállítólevelekkel, készletnyilvántartással igazolni, hogy a rendelkezésre álló tartálykapacitás töredékét használja csak ki – az üzemazonosításnál a teljes tárolókapacitással kell számolni?

Amennyiben nincs – a műszaki biztonsági hatóság által jóváhagyott műszaki megoldással – (például szintkapcsolóval) fizikailag lekorlátozva az, hogy az üzemeltető a rendelkezésére álló tartályt milyen maximális térfogatig töltheti, akkor az üzemazonosításnál a névleges tartálytérfogattal, vagy a tartály dokumentációjában vagy a műszaki biztonsági hatóság engedélyében rögzített maximális töltöttségi szintjével (általában 80-95%) kell számolni.


Amennyiben nincs – a műszaki biztonsági hatóság által jóváhagyott műszaki megoldással – (például szintkapcsolóval) fizikailag lekorlátozva az, hogy az üzemeltető a rendelkezésére álló tartályt milyen maximális térfogatig töltheti, akkor az üzemazonosításnál a névleges tartálytérfogattal, vagy a tartály dokumentációjában vagy a műszaki biztonsági hatóság engedélyében rögzített maximális töltöttségi szintjével (általában 80-95%) kell számolni.

Mint minden veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem üzemazonosítása esetében elsőként fel kell mérni a jelenlévő veszélyes anyagok, ez esetben a műtrágyák típusait, amelyek a telephelyen előfordulhatnak. Ezen anyagok biztonsági adatlapjainak vizsgálata alapján kell az üzemazonosítást elvégezni a 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet (R.) 1. melléklete alapján. A küszöbérték számításakor a mindenkori maximális veszélyes anyag mennyiség az irányadó, vagyis ha legalább egy alkalommal jelen van a veszélyes anyag, akkor azt figyelembe kell venni még akkor is, ha csak 1-2 napig volt a telephelyen.

Megjegyzés: A besorolás megkönnyítése érdekében a jellemzően 34 %-os, illetve 32 %-os tiszta ammónium-nitrátból származó nitrogén tartalmú műtrágyák a hozzáadott anyagok típusa és tartalma, valamint a hőre mutatott viselkedése miatt az „A” típusba (oxidálószerként besorolt műtrágyák, amelyek elősegítik más anyagok égését és nagyobb tűz esetén hozzájárulhatnak veszélyes helyzet kialakulásához) tartozik, ezért a R. 1. melléklet 2. táblázatának „ammónium-nitrát (1250/5000): műtrágya tisztaságú” veszélyességi osztályba sorolandók.

A pétisó megnevezésű (mészammon-salétrom) 27% nitrogéntartalmú műtrágya a hozzáadott anyagok típusa és tartalma alapján a „C” típusba tartozik (nem képes az önfenntartó bomlásra és a nemzetközi szállítási szabályzatokban "nem veszélyeseknek” minősülnek, kivéve a légi szállítást), ezért ez nem tartozik a R. hatálya alá.