Sikeresen zárult a hajdúszoboszlói gyakorlat

A gyakorlat utolsó, munkával töltött napján dr. Tóth Ferenc tű. dandártábornok, gyakorlatvezető irányításával gyorsértékelést tartottak a szervezők. A tábornok úgy fogalmazott, az elmúlt napokban kiderült, mit csinál jól a csapat, de fény derült arra is, amit esetleg nem. Utóbbi esetben javító intézkedéseket fogalmaznak meg. Erősségként jelölte meg az országos polgári védelmi főfelügyelő, hogy több ország csapatát is bevonták a gyakorlatba, több kockázati tényezőre kellett reagálniuk az alegységeknek, egyensúlyt próbáltak teremteni a klímaváltozás jelenségei okozta veszélyek között, kellő hangsúllyal a vizek kártételeire, a lehetőségekkel hasznosan éltek.
 
Haskó György tű. alezredes, a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság polgári védelmi főfelügyelője a SEERISK projekt megfigyelőinek általános véleményét tolmácsolta. Mint mondta, a projekt alapvető célja digitális térképek, adatbázisok létrehozása, amelyek segítenek a katasztrófakockázatokra való válaszadásban, és támogatják adott esetben a mentési műveleteket. Ezeket a digitális térképi elemeket a HUNOR vezetése használta az információk elemzésekor, a döntések kialakításakor, az erőforrások feladatokhoz való hozzárendelésekor. A gyakorlat rámutatott viszont arra is, hogy a demográfiai adatok skáláját bővíteni kell.
 
A HUNOR mentőszervezet parancsnoka, Jackovics Péter tű. ezredes emlékeztetett arra, hogy a csapat nyolcvanhárom fővel, tizenkilenc gépjárművel, három keresőkutyával, több mint húsz tonnányi felszereléssel vett részt a gyakorlaton, amelynek mind az öt komponense dolgozott. Az újoncok három műveleti napon át gyakoroltak, az ENSZ INSARAG előírásai szerint működtették a fogadóközpontot, ahol a román és a bolgár csapatokat fogadták, nemzetközi tábort, gyakorlatilag egy kisebb várost építettek fel. Az állomány dolgát nehezítette az eső, amely akkor eredt el, amikor a harminchat órás gyakorlat megkezdődött, és a pénteki napon tulajdonképpen ilyen viszonyok között, vagyis hidegben, sárban, esőben kellett dolgozni. Az ezredes elmondta, a két külföldi csapat kapacitásai ismeretlenek voltak a magyar egység számára, de mindkét team tudása legjavát adva, nagy erőfeszítéssel dolgozott. A nemzetköziséget erősítette a Magyar Vöröskereszt csapata is, amellyel először dolgoztak együtt ilyen formában. Összesen százhuszonhárom embert kellett egy csapatként kezelni és irányítani, mondta Jackovcsi Péter. Ami a feladatokat illeti, azok nehezek, összetettek, gondolkodásra késztetőek voltak, tette hozzá a parancsnok.
 
Per-Anders Berthlin, az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának képviselője a HUNOR mentőszervezet mentora emlékeztetett arra, hogy két éve, az ENSZ INSARAG minősítéskor a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vállalást tett, hogy megháromszorozza nehéz kategóriájú városi kutató-mentő csapatának létszámát. A folyamat a végéhez közeledik, mondta a svéd szakember, de természetesen mindig van még hová fejlődni. A gyakorlat az újoncoknak a rendszerbe állásra, a régieknek pedig az ismétlésre, begyakorlásra adott alkalmat. Per-Anders Berthlin több területet is lát, ahol akad még tennivaló. Ilyen például a felderítés: az eljárások ismerete terén kell még javítania a magyar csapatnak, el kell sajátítani a képességet, hogy tudják, egyes kárhelyekről a felderítés után mennyi és milyen információt kell adni a vezetésnek, sőt, már arra is gondolni kell, hogy a megfogalmazott elvárások alapján hogyan állítsák majd össze a felderítésre induló csapatot. A kutatótevékenység kapcsán a mentor arra mutatott rá, hogy a csapat bármit megtehet, vagyis műszeres, kutyás vagy kézi, fizikális keresést is alkalmazhat. E három módszernek ki kell egészítenie egymást, nem elkülönülten léteznek. Az ENSZ szakértője beszélt arról is, hogy azt figyelte meg nemcsak nálunk, hanem Európában máshol is, hogy a saját biztonságukra nem fordítanak kellő figyelmet a csapatok. Természetesen a szükséges alá- és megtámasztásokat, dúcolásokat megcsinálják, de az apró részletekre nem mindig fordítanak kellő figyelmet. Mint mondta, éppen ez, az apróságokra való odafigyelés lehet a fejlődés egyik iránya, például többet kellene együtt dolgozni statikusokkal, elsajátítani tőlük az ismereteket. Per-Anders Berthlin az erősségek között sorolta fel a szerepjátékosokat, akik sokat segítettek a megfelelő hangulat előidézésében, ezen kívül elismerésre méltónak nevezte a harmadik generáció tagjainak elkötelezettségét, tanulni vágyását, a régiek pedig mindent megtettek, hogy átadják tapasztalataikat.

A bolgár és a román csapat képviselője is tapasztalatokban gazdagnak nevezte a magyarokkal való közös munkát, amelynek során lehetőségük nyílt átélni, milyen az, amikor az együttműködő csapatoknak előbb meg is kell ismerniük a másikat, hogy aztán jól tudjanak együtt dolgozni.

Az október tizenkilencedikén tartott záróünnepségen a gyakorlatozó állomány és a vezetés mellett a területi és a társszervek mellett a Honvédelmi Minisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Hajdú-Bihar Megyei Védelmi Bizottság és a megye katasztrófavédelmi igazgatóságának vezetése is képviseltette magát. A BM OKF főigazgató-helyettesének, dr. Góra Zoltán tű. dandártábornoknak dr. Tóth Ferenc adta be a jelentést, amely után a Himnuszt a Pezel Rézfúvós Ötös játszotta el.

A katasztrófavédelmi főigazgató helyettese beszédében emlékeztetett arra, hogy immár harmadik alkalommal köszöntheti a HUNOR-ba belépő új tagokat. Góra Zoltán felidézte, hogy 2012-ben, az INSARAG minősítés után Per-Anders Berthlin mentorral beszélgetve arról esett szó, hogy a magyar csapatnak van jövője, de fejlődnie kell még ahhoz, hogy igazi csapat lehessen, és szükség van a technika fejlesztésére is. Azóta eltelt három év, és a HUNOR valódi csapattá vált, rendelkezésre állnak a szükséges technikai felszerelések is, megvan a tudás – vagyis a mentőszervezet bárhol a világon képes segíteni a bajba jutottakon. A gyakorlat sikeres volt, jelentette ki a tábornok, hozzátéve, hogy nemcsak terepgyakorlat, hanem törzsvezetési gyakorlat is zajlott az elmúlt napokban, emellett a SEERISK projekt keretében is feladatokat hajtottak végre a résztvevők, illetve honvédelmi felkészítés is volt a programban. Góra Zoltán külön köszönetet mondott a csapatba újonnan belépőknek, hogy szolgálati feladataik mellett vállalták azt a plusz terhelést, amit a felkészülés igényelt. A főigazgató-helyettes mindenkinek megköszönte a fegyelmezett, jó munkát.

A magyar csapat mentora, Per-Anders Berthlin a felsorakozott állomány előtt úgy fogalmazott, a vállalást sikerült teljesíteni, megvan a szükséges létszám. Hangsúlyozta azonban, az INSARAG minősítő rendszernek egyetlen célja van, hogy a beavatkozókat olyan közös csapattá formálja, amely bárhol megállja a helyét, bárhol tud segíteni. Ez pedig nem egy önmagáért való cél. Mint a svéd szakember mondta, külföldi bevetésen a csapatok ugyanazt a technikát, ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint otthon, viszont más a mögöttük lévő kulturális háttér, nyelvi különbségek vannak, ráadásul le kell győzniük azt a nehézséget is, hogy ismeretlen körülmények között dolgoznak. Ezért szükséges sokat gyakorolni, hogy képesek legyenek ismeretlen körülmények között is dolgozni. Egy jó gyakorlathoz, tette hozzá Per-Anders Berthlin, kitűnő szerepjátékosok kellenek és jól előkészített kárhelyek. Ez a két feltétel tökéletesen teljesült most Hajdúszoboszlón. Végezetül a mentor személyes megjegyzést tett: megköszönte az eddigi közös munkát, mint mondta, az együtt töltött idő neki is új ismereteket hozott, és reményét fejezte ki, hogy a későbbiekben is találkozik a magyar csapattal bevetéseken, gyakorlatokon.
 
A beszédeket követően a HUNOR harmadik generációjának tagjai fogadalmat tettek, az eskü szövegét Cseh-Szakál Tímea tű. százados olvasta elő. A gyakorlaton bizonyított állomány valamennyi tagja, illetve a résztvevő szervezetek, csapatok vezetői oklevelet, emléklapot vehettek át Góra Zoltán főigazgató-helyettestől. Az ünnepség zárásaként a debreceni mazsorettek adtak műsort.