Hunóriában a természet az úr

A terepgyakorlat október tizenhetedikén reggel hat órakor kezdődött, és másfél nap múlva, szombaton este hatkor ér véget. Ez idő alatt folyamatosan, így éjszaka is dolgoznak a HUNOR alegységei, természetesen a megfelelő váltásokkal. A magyar csapatok mellett román és bolgár erők is részt vesznek a feladatok végrehajtásában. Az előbbi Arad megye tűz- és polgári védelmi teamje, utóbbi a bulgáriai Vidin tűzvédelmi és mentőcsapata. A két külföldi egység a SEERISK projekt keretében érkezett „Hunóriába”, a céljuk, hogy elsajátítsák a kutatás-mentés legjobb gyakorlatát. A projektpartnerek megfigyelői Bulgáriából, Romániából, Bosznia-Hercegovinából és Szerbiából érkeztek. Számukra átfogó ismertetés hangzott el a HUNOR mentőszervezetről, a csapat eddigi hazai és külföldi bevetéseiről, illetve arról, melyik kárhelyszínen milyen helyzettel szembesülnek az újonc hunorosok, és hol milyen feladat vár rájuk.
 
A gyakorlat valamennyi kárhelyszínén olyan helyzetet teremtettek a szervezők, amely közvetve vagy közvetlenül a szélsőséges időjáráshoz köthető. A gyakorlatozók már kora reggel szemben találták magukat az első problémával, hiszen a táborhelyről a kiépített kárhelyszínekhez menet a vihar által kidöntött fák állták útjukat. A román mentőcsapat feladata volt, hogy eltávolítsa a fákat, megnyitva ezzel az utat a gépjárművek és a segélyszállítmányok előtt.
 
A heves széllökések nemcsak a növényzetben okoztak károkat, hanem vasúti balesethez is vezettek, hiszen egy veszélyes anyagot, sósavat szállító tehervagon az erős szél miatt kisiklott és egy személyvonattal ütközött. Utóbbiban többen súlyosan meg is sérültek. A gyakorlaton a bajba jutott embereket – ahogy most már évek óta – a Magyar Vöröskereszt fiataljai személyesítik meg, teljesítményükre mi sem jellemző jobban, minthogy a reggel óta változó intenzitással hulló októberi esőben is órákig várják, várták a segítséget, ahogy az lenne egy éles helyzetben is. Ezen a helyszínen a csapatnak azonosítania kellett a szóban forgó veszélyes anyagot, folyamatosan mérték a szabadba került anyag koncentrációját, el kellett végezniük az anyag mentesítését, elkülönítését. Emellett az oldalára dőlt vagont kellően rögzíteni is kellett, meg kellett támasztaniuk, nehogy elmozduljon, felboruljon. A területet keresőkutyákkal vizsgáltatták át, gondoskodtak a vonat sérült utasairól, osztályozták őket sérülésüknek megfelelően, kimentették a bajba jutottakat a vasúti kocsiból és kiemelték az áldozatokat is. Mivel egy éles helyzetben váratlan momentumok is előfordulhatnak, most sem történt ez másképp: három hosszú kürtjel hangzott el, erre kellett megfelelően reagálniuk az éppen mentésen dolgozóknak. Ezt meg is tették és elhagyták a kárterületet, hiszen ez a hangjelzés számukra azt jelenti, hogy ott valami közvetlen veszély jelentkezett és azonnali evakuációra van szükség. Mikor összegyűltek, a biztonsági tiszt létszámellenőrzést tartott, szerencsére senki sem hiányzott. A veszélyt jelző három hosszú dudaszóra azért is kell gyorsan reagálni, mert éles helyzetben is elsődleges szempont a beavatkozók biztonsága, hiszen ha nekik bajuk esik, nem lesz senki, aki a már bajban lévők segítségére siessen.  A kárterületről a mentőerő levonult, nem kezdték a sérülteket kapkodva menteni.
 
A sok eső is megtette a magáét, hiszen földcsuszamlást okozott, amitől az út beszakadt és egy iskolásokat szállító autóbusz lesodródott az útról, közben többször is megpördült. A buszt törmelék borította, sok volt a sérült, köztük a helyi polgármester felesége, egy tanítónő is. Az alegységek egyik feladata itt is az volt, hogy stabilizálják a jármvet, fel kellett deríteniük a buszban rekedt sérülteket, az emberekkel teli jármű fémszerkezetét át kellett vágniuk, gondoskodniuk kellett a kimentett sérültek ellátásáról, valamint az áldozatokról is. A területet itt is átvizsgálták keresőkutyákkal, a mostani gyakorlaton három négylábú segítő dolgozik. Gigi és Mangó tapasztalt ebek, a két malinois-nak nem ez az első munkája. Delta, a labrador azonban még ugyanúgy újoncnak számít, mint a harmadik generációs hunorosok, ez azonban semmit nem von le a lelkesedéséből: keres, kutat és ha túlélőt talál, a szakma szabályai szerint ugatással jelzi azt vezetőjének.
 
A gyakorlat forgatókönyvének írói nem kizárólag kárhelyszíneket álmodtak meg, káreseményeket is beillesztettek a történetbe. Ilyen esemény, hogy a szélsőséges időjárás következményeként megsérült egy távolabbi gázfogadó-állomás, a keletkezett gázfelhőt pedig a szél a kárterület felé fújta. Ezért CBRN, vagyis kémiai, biológiai, radiológiai és nukleáris  mérésekre volt szükség a kárterületeken. Ezt a feladatot a bolgár csapat hajtotta végre.
 
A következő kárhelyszín beállítása a Magyarországon egyik leggyakrabban előforduló helyzetet mutatja be, hiszen itt azt a szituációt kell kezelni, hogy a heves esőzések miatt átszakadt a Keleti-főcsatorna gátja, amelynek következtében 80-150 centiméternyi vízszintemelkedés várható. A víz a Vöröskereszt segélyelosztó raktárát veszélyeztette, ezért az objektumot gáttal kellett megvédeni, hogy az élelmiszersegélyeknek ne essen bajuk. A különféle védműveket – nyúlgátat, bordás megtámasztást, jászolgátat, ellennyomó medencét az egyik napon a Nemzeti Közszolgálati Egyetem gyakorlatban résztvevő hallgatói, a másik napon a román és a bolgár mentőcsapatok építették meg. Az egyetemisták egyébként alapos kiképzésen lesznek túl a gyakorlat végére, hiszen több megye polgári védelmi főfelügyelője irányításával szereznek ismereteket a katasztrófavédelem, a védelmi igazgatás rendszeréről, résztvevőiről, feladatairól, a helyszíni műveleti és koordinációs központ működéséről, a térinformatikai alkalmazásokról, az egyes kárhelyszíneken pedig a mentés különböző fogásait figyelhetik meg.
 
Lakóház szerkezetében is kárt tett a sok eső, az eláztatott tűzfal kidőlt és egy autóra borult, a romok alá egy család szorult. A HUNOR gyakorlatozó állománya ezen a kárhelyszínen  kutyákkal és műszerekkel is kutatta a területet, a sérülteket kimentette.
 
A helyi gyorsvasút kisiklásának is közvetetten az időjárás az okozója, a szélsőséges időjárás miatt ugyanis megrongálódott a váltó, emiatt hagyta el a sínt a szerelvény. A vonat egy többszintes lakóháznak rohant, amely instabillá vált, statikailag károsodott. Itt a hivatásos magyar mentőcsapat városi kutató-mentő tudására volt szükség, hiszen nem lehetett tudni, vannak-e, és ha igen, hányan a romok alatt, illetve a vonaton, valamint a nagy erejű ütközés következtében ki is zuhanhattak és szét is szóródhattak a sérültek. Az itt dolgozó egységek feladata az volt, hogy mérjék fel, kutyákkal vizsgálják át a kárterületet, lássák el a sérülteket. A csapatnak meg kellett határoznia a pontot, ahol behatolnak a sérült épületbe, odabenn el kellett dönteniük, milyen útvonalon lehet biztonságosan megközelíteni a sérülteket, menet közben falat, illetve födémet kellett áttörniük, mindezt úgy, hogy ne okozzanak további sérülést a már egyébként is bajban lévő embereknek. A mentés egyik fő szabálya és legfőbb célja, hogy a sérültet olyan, vagy jobb állapotban kell kivinni a romok alól, ahogy a csapat megtalálta, nem ronthatnak az illető állapotán, életben maradási esélyein. Nem véletlen tehát, hogy az egészségügyi egység fontos része minden csapatnak.
 
A viharos időjárás villámlással is járt, ennek során több autó is kigyulladt, a tűz egy óvodát veszélyeztetett. A lángok eloltását a bolgár mentőcsapat tűzoltóegysége kapta feladatul.
 
Az orkán erejű szél megrongálta egy szálloda teraszát, az azt tartó szerkezeti elemek károsodtak, az épületben emberek rekedtek. A heves eső földcsuszamlást idézett elő, a hotel mélygarázsának be- és kijáratait a föld betemette, több ember eltűnt. Az alegységeknek itt alá- és megtámasztást kellett készíteniük, keresőkutyával és műszerrel kellett kutatniuk a romokat, és előkerültek az alpintechnikai eszközök is.
 
Az utolsó kárhelyszínen egy bevásárlóközpont mínusz első szintje omlott be és adott munkát a hunorosoknak. A törmelék annyira összeállt a folyosó végén, hogy csak víz alatti bontóeszközök segítségével lehetett eltávolítani, az épületbe pedig más módon lehetetlen volt bejutni. Az egységeknek el kellett dönteniük, hol hatolnak be, meg kellett tisztítaniuk a járatot, betont kellett áttörniük, a területet a kutyákkal át kellett kutatni, stabilizálniuk kellett a sérültek állapotát, akiket azután nyilván ki is kell menteniük.
 

Késő délután érkeztek meg Hajdúszoboszlóra az Európai Önkéntes Polgári Védelmi Szervezetek Fóruma negyedik ülésének résztvevői. A szakemberek tizenegy országot, valamint egy-egy román, horvát és szerb, katasztrófavédelmi oktatást is végző egyetemet képviseltek.

Fotó: Schober Andor