Klímaváltozásra készülve
2014. március 19. 19:53
Ez a fő témája a 2012-ben indult SEERISK, államhatárokon átívelő, közös kockázatbecslési és felkészülési projektnek, ami a délkelet-európai országok katasztrófavédelmi szervei, önkormányzatai és meteorológiai intézetei együttműködésében valósul meg. A projektben Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Szlovákia vesz részt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetésével. A résztvevők célja egy egységes kockázatbecslési módszertan kialakítása, amelynek segítségével a tagországok katasztrófavédelmi szervei közösen és hatékonyan tudnak reagálni a globális klímaváltozás jelentette kihívásokra.
A konferenciát dr. Tollár Tibor tű. dandártábornok, a BM Országos katasztrófavédelmi Főigazgatóság gazdasági főigazgató-helyettese nyitotta meg. A tábornok beszédében az elmúlt hétvégén kialakult viharok kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a klímaváltozásra való nemzetközi felkészülés. Hozzátette: a legjobb káresemény az, amelyik nem következik be. Ez – tette hozzá – megfelelő felkészüléssel érhető el, és erre van szükség az elkerülhetetlenül bekövetkező károk minimalizálásához is. Éppen ez ennek a mostani értekezletnek is a feladata – zárta megnyitóját Tollár Tibor.
Medgyesy Balázs, az EU Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztos szintén a hatékony felkészülés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. Elmondta, hogy a SEERISK projekt alapköve lehet a Duna régióban lévő katasztrófavédelmi szervezetek együttműködésének, a program szakmai és tudományos eredményeit felhasználva hatékonyabban kezelhetők az olyan katasztrófahelyzetek, mint a tavaly nyári történelmi árvíz, vagy az idei szlovén hóhelyzet. A projekt során kialakítandó integrált kockázatértékelési terv az eszközök széles skáláját biztosítja a beavatkozóknak. A kormánybiztos megnyitójában elismerően szólt a magyar katasztrófavédelem elmúlt időszakban végzett munkájáról, elért eredményeiről.
Hogy mi a katasztrófavédelem szerepe az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák megelőzésében, arról dr. Tóth Ferenc tű. dandártábornok, országos polgári védelmi főfelügyelő beszélt. Mint mondta, abból kell kiindulni, hogy a globális klímaváltozásnak vannak lokális (regionális) hatásai, és ezek új kihívások elé állítják a katasztrófavédelmet. Új módszerek, eszközök stratégiák alkalmazását, valamint az állomány képzését kívánják meg – szögezte le a tábornok. Az éghajlatváltozás hatásaira példaként hozta fel a 2001-es nagy tiszai árvizet, a 2005-ben bekövetkezett mátrakeresztesi villámárvizet, illetve a 2012-es bugaci bozóttüzet, valamint a Duna rekordokat megdöntő tavalyi áradását. A klímaváltozás kihívásaira adandó szakmai válaszok három elvi pilléren nyugszanak – fejtette ki a folytatásban Tóth Ferenc, ezek az előrelátó kockázatazonosítás, -értékelés és a kockázatkezelés, valamint az arra való megfelelő felkészülés. Ugyancsak fontos szempont a határon átnyúló együttműködések bővítése, erre kiváló példa a SEERISK-projekt – hangoztatta az országos polgári védelmi főfelügyelő. A projekt konkrét megoldásai közül kiemelte a térinformatikai eszközök bővítését, és a beavatkozásokhoz szükséges eszközpark továbbfejlesztését. A program emberi erőforrást érintő részét illetően a mind több önkéntes bevonásáról, az új kihívásokkal érintett intézmények szoros együttműködéséről, továbbá a társadalom kitettségének (sérülékenységének) és veszélyeztetettségének folyamatos vizsgálatáról ejtett szót. A megváltozott körülményekre szabott célzott megoldások kifejlesztése és elterjesztése közben természetesen a költséghatékonyságra is ügyelni kell – hangoztatta végezetül Tóth Ferenc.
A konferencia további részében Székely Miklós, a projekt szakmai koordinátora a kockázatértékelés elméleti módszertanát ismertette a jelenlévőkkel, majd Perge Kinga tű. főhadnagy, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Térinformatikai és Távközlési Osztályának munkatársa térinformatikai módszerekkel mutatta be az elméleti kockázatelemzés és -értékelés gyakorlati hasznát. Mintaterületeken demonstrálta, hogy is kell elképzelni a kockázatértékelés térképi megjelenítését, akár lakóházakig lemenően. Részletesen bemutatta a szerbiai Magyarkanizsa község aszály-veszélyeztetettségét és ebből fakadóan a vegetációtüzek előfordulásának veszélyét, majd a hazai mintaterületről, Siófokról is szót ejtett. Az előadásból kiderült, hogy a Balaton parti várost leginkább a szélviharok sújtják, emiatt az itteni épülettetők számítanak különösen sérülékenynek. A főhadnagy a példák sorában említést tett a szlovák Senica településről is, amely főként az árvízi veszélynek van kitéve. A térképi megjelenítéseket a konferencia résztvevői meg is tekinthették ki is próbálhatták.
A siófoki önkormányzatot képviselő Gyulai László arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a projekt térképeit az önkormányzat miként tudja alkalmazni. Az elmondottakból kiderült, a projekt eredményei nemcsak a lakosságvédelmi intézkedések tervezése és végrehajtása során, hanem esetenként a településfejlesztés során is hasznosak.
A szerbiai Magyarkanizsa község önkormányzatától érkezett Csikós László is megosztotta a konferencián megjelentekkel a projekttel kapcsolatos tapasztalatait. Sok más mellett például azt, hogy a járásban a SEERISK projekt keretében elvégzett kockázatértékelés óta Szerbia valamennyi járásában kötelező lett egyfajta kockázatértékelés elvégzése.
Annak kérdéskörét, hogy mennyire vagyunk felkészülve a természeti katasztrófákra, már a klímatudatosságról 2013-ban készült felmérések eredményeit bemutató szakmai előadás boncolgatta. A kutatás 2012 szeptemberében zajlott a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kezdeményezésére. A tágabb térségre vonatkozó, éghajlatváltozási kockázatbecslési módszertan kidolgozásába kilenc ország tizenkilenc intézményét vonták be. A hat ország – Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Magyarország, Románia, Szerbia és Szlovákia – különböző mintaterületein, 1644 ember megkérdezésével készült kutatásból számos érdekes szempont és tény derült ki. A megkérdezettek 95 százaléka hallott már a klímaváltozásról, az információk meghatározó többségét azonban a különböző médiumokból vették – az oktatási rendszertől és a helyi illetékes szervektől a tudásnak kevesebb mint húsz százalékát szerezték saját bevallásuk szerint. Markáns véleményük volt ugyanakkor a globális éghajlatváltozásról. Hetven százalékuk vélte úgy, hogy legalább közepesen vagy nagyon erősen hat mindennapi életünkre az éghajlat globális módosulása. Ennél is többen, a megkérdezettek nyolcvan százaléka mondta azt, hogy saját tapasztalatai szerint is legalább közepes mértékben, illetve jelentősen vagy teljesen megváltozott az időjárás.
Magyarországon, ahol Siófok volt a mintaterület, az emberek a viharokat, a hőhullámokat, és a jégesőt nevezték meg leggyakrabban kockázatos időjárási jelenségként. Szerbiában a hóviharok és az aszály, valamint az ár- és belvíz is szerepelt a veszélyesnek tartott tényezők között.
A felmérések egyik fő tapasztalata, hogy a középkorú és az idős emberekhez nehéz eljuttatni a klímaváltozással kapcsolatos információkat, mivel ők zömmel a médiumokból tájékozódnak, az információátadás ezen módja pedig nem elég hatékony. Leghatékonyabb lenne szervezett keretek között eljuttatni az új ismereteket, például az oktatási rendszeren keresztül az ifjúsághoz. S bár a téma része is a tanterveknek, a változások helyi hatásait mégis alig mutatják be a fiataloknak az oktatás tényleges folyamatában. Általános tapasztalata volt a térségi felméréseknek az is, hogy az emberek nem érdeklődnek a klímaváltozás jelentette kockázatok iránt, sokszor könnyelműek, a hatóságok és az állami szervek erőfeszítései ellenére pedig nem eléggé felkészültek az éles katasztrófahelyzetekben. A katasztrófavédelmi tervek, rendezési tervek, terület- és településfejlesztési koncepciók hasonló képet mutatnak – döntő többségük még mindig nem, vagy nem elég komolyan veszi figyelembe az éghajlati változásokat és azok következményeit.
Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, a közeli jövőben több területen is lépéseket kell tenni – fejtette ki Rajacic Ágnes projektkoordinátor a tanácskozáson. Mint mondta, fontos külön és célzottan is tájékoztatni a döntéshozókat az éghajlatváltozás hatásairól, hasonlóan informálni kell a várható következményekről a fiatalokat, a tizennyolc évesnél fiatalabb korosztály tagjait is. Ugyanilyen fontos elérni, hogy az emberek tudatosan készüljenek fel a természeti veszélyekre. A teendők közé tartozik az éghajlatváltozás lokális következményeinek beazonosítása és helyi fejlesztési tervekbe történő beépítése szintén. Az éghajlatváltozás kérdésével országos szinten is foglalkozni kell, hatásaival muszáj számolni a nemzeti katasztrófavédelmi tervekben, az alkalmazkodás alapelvez meg kell jeleníteni az építési szabályokban, továbbá forrásokat kell előteremteni a változásokkal számoló fejlesztési tervek és projektek elkészítésére.
Medgyesy Balázs, az EU Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztos szintén a hatékony felkészülés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. Elmondta, hogy a SEERISK projekt alapköve lehet a Duna régióban lévő katasztrófavédelmi szervezetek együttműködésének, a program szakmai és tudományos eredményeit felhasználva hatékonyabban kezelhetők az olyan katasztrófahelyzetek, mint a tavaly nyári történelmi árvíz, vagy az idei szlovén hóhelyzet. A projekt során kialakítandó integrált kockázatértékelési terv az eszközök széles skáláját biztosítja a beavatkozóknak. A kormánybiztos megnyitójában elismerően szólt a magyar katasztrófavédelem elmúlt időszakban végzett munkájáról, elért eredményeiről.
Hogy mi a katasztrófavédelem szerepe az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák megelőzésében, arról dr. Tóth Ferenc tű. dandártábornok, országos polgári védelmi főfelügyelő beszélt. Mint mondta, abból kell kiindulni, hogy a globális klímaváltozásnak vannak lokális (regionális) hatásai, és ezek új kihívások elé állítják a katasztrófavédelmet. Új módszerek, eszközök stratégiák alkalmazását, valamint az állomány képzését kívánják meg – szögezte le a tábornok. Az éghajlatváltozás hatásaira példaként hozta fel a 2001-es nagy tiszai árvizet, a 2005-ben bekövetkezett mátrakeresztesi villámárvizet, illetve a 2012-es bugaci bozóttüzet, valamint a Duna rekordokat megdöntő tavalyi áradását. A klímaváltozás kihívásaira adandó szakmai válaszok három elvi pilléren nyugszanak – fejtette ki a folytatásban Tóth Ferenc, ezek az előrelátó kockázatazonosítás, -értékelés és a kockázatkezelés, valamint az arra való megfelelő felkészülés. Ugyancsak fontos szempont a határon átnyúló együttműködések bővítése, erre kiváló példa a SEERISK-projekt – hangoztatta az országos polgári védelmi főfelügyelő. A projekt konkrét megoldásai közül kiemelte a térinformatikai eszközök bővítését, és a beavatkozásokhoz szükséges eszközpark továbbfejlesztését. A program emberi erőforrást érintő részét illetően a mind több önkéntes bevonásáról, az új kihívásokkal érintett intézmények szoros együttműködéséről, továbbá a társadalom kitettségének (sérülékenységének) és veszélyeztetettségének folyamatos vizsgálatáról ejtett szót. A megváltozott körülményekre szabott célzott megoldások kifejlesztése és elterjesztése közben természetesen a költséghatékonyságra is ügyelni kell – hangoztatta végezetül Tóth Ferenc.
A konferencia további részében Székely Miklós, a projekt szakmai koordinátora a kockázatértékelés elméleti módszertanát ismertette a jelenlévőkkel, majd Perge Kinga tű. főhadnagy, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Térinformatikai és Távközlési Osztályának munkatársa térinformatikai módszerekkel mutatta be az elméleti kockázatelemzés és -értékelés gyakorlati hasznát. Mintaterületeken demonstrálta, hogy is kell elképzelni a kockázatértékelés térképi megjelenítését, akár lakóházakig lemenően. Részletesen bemutatta a szerbiai Magyarkanizsa község aszály-veszélyeztetettségét és ebből fakadóan a vegetációtüzek előfordulásának veszélyét, majd a hazai mintaterületről, Siófokról is szót ejtett. Az előadásból kiderült, hogy a Balaton parti várost leginkább a szélviharok sújtják, emiatt az itteni épülettetők számítanak különösen sérülékenynek. A főhadnagy a példák sorában említést tett a szlovák Senica településről is, amely főként az árvízi veszélynek van kitéve. A térképi megjelenítéseket a konferencia résztvevői meg is tekinthették ki is próbálhatták.
A siófoki önkormányzatot képviselő Gyulai László arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a projekt térképeit az önkormányzat miként tudja alkalmazni. Az elmondottakból kiderült, a projekt eredményei nemcsak a lakosságvédelmi intézkedések tervezése és végrehajtása során, hanem esetenként a településfejlesztés során is hasznosak.
A szerbiai Magyarkanizsa község önkormányzatától érkezett Csikós László is megosztotta a konferencián megjelentekkel a projekttel kapcsolatos tapasztalatait. Sok más mellett például azt, hogy a járásban a SEERISK projekt keretében elvégzett kockázatértékelés óta Szerbia valamennyi járásában kötelező lett egyfajta kockázatértékelés elvégzése.
Annak kérdéskörét, hogy mennyire vagyunk felkészülve a természeti katasztrófákra, már a klímatudatosságról 2013-ban készült felmérések eredményeit bemutató szakmai előadás boncolgatta. A kutatás 2012 szeptemberében zajlott a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kezdeményezésére. A tágabb térségre vonatkozó, éghajlatváltozási kockázatbecslési módszertan kidolgozásába kilenc ország tizenkilenc intézményét vonták be. A hat ország – Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Magyarország, Románia, Szerbia és Szlovákia – különböző mintaterületein, 1644 ember megkérdezésével készült kutatásból számos érdekes szempont és tény derült ki. A megkérdezettek 95 százaléka hallott már a klímaváltozásról, az információk meghatározó többségét azonban a különböző médiumokból vették – az oktatási rendszertől és a helyi illetékes szervektől a tudásnak kevesebb mint húsz százalékát szerezték saját bevallásuk szerint. Markáns véleményük volt ugyanakkor a globális éghajlatváltozásról. Hetven százalékuk vélte úgy, hogy legalább közepesen vagy nagyon erősen hat mindennapi életünkre az éghajlat globális módosulása. Ennél is többen, a megkérdezettek nyolcvan százaléka mondta azt, hogy saját tapasztalatai szerint is legalább közepes mértékben, illetve jelentősen vagy teljesen megváltozott az időjárás.
Magyarországon, ahol Siófok volt a mintaterület, az emberek a viharokat, a hőhullámokat, és a jégesőt nevezték meg leggyakrabban kockázatos időjárási jelenségként. Szerbiában a hóviharok és az aszály, valamint az ár- és belvíz is szerepelt a veszélyesnek tartott tényezők között.
A felmérések egyik fő tapasztalata, hogy a középkorú és az idős emberekhez nehéz eljuttatni a klímaváltozással kapcsolatos információkat, mivel ők zömmel a médiumokból tájékozódnak, az információátadás ezen módja pedig nem elég hatékony. Leghatékonyabb lenne szervezett keretek között eljuttatni az új ismereteket, például az oktatási rendszeren keresztül az ifjúsághoz. S bár a téma része is a tanterveknek, a változások helyi hatásait mégis alig mutatják be a fiataloknak az oktatás tényleges folyamatában. Általános tapasztalata volt a térségi felméréseknek az is, hogy az emberek nem érdeklődnek a klímaváltozás jelentette kockázatok iránt, sokszor könnyelműek, a hatóságok és az állami szervek erőfeszítései ellenére pedig nem eléggé felkészültek az éles katasztrófahelyzetekben. A katasztrófavédelmi tervek, rendezési tervek, terület- és településfejlesztési koncepciók hasonló képet mutatnak – döntő többségük még mindig nem, vagy nem elég komolyan veszi figyelembe az éghajlati változásokat és azok következményeit.
Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, a közeli jövőben több területen is lépéseket kell tenni – fejtette ki Rajacic Ágnes projektkoordinátor a tanácskozáson. Mint mondta, fontos külön és célzottan is tájékoztatni a döntéshozókat az éghajlatváltozás hatásairól, hasonlóan informálni kell a várható következményekről a fiatalokat, a tizennyolc évesnél fiatalabb korosztály tagjait is. Ugyanilyen fontos elérni, hogy az emberek tudatosan készüljenek fel a természeti veszélyekre. A teendők közé tartozik az éghajlatváltozás lokális következményeinek beazonosítása és helyi fejlesztési tervekbe történő beépítése szintén. Az éghajlatváltozás kérdésével országos szinten is foglalkozni kell, hatásaival muszáj számolni a nemzeti katasztrófavédelmi tervekben, az alkalmazkodás alapelvez meg kell jeleníteni az építési szabályokban, továbbá forrásokat kell előteremteni a változásokkal számoló fejlesztési tervek és projektek elkészítésére.
Klímaváltozásra készülve
