Azonosított kockázatok – ex ante jelentés

2014. július 15.

Az Európai Bizottság a 2014-2020-as pénzügyi időszak strukturális és kohéziós politikájának tervezésekor és végrehajtásakor is nagy hangsúlyt fektet az eredményességre. Ezt célozza az említett időszak fejlesztési politikájára vonatkozó uniós rendelet, amely sok más mellett az uniós programok hatékony lebonyolításához szükséges kondíciókat is tartalmazza. A bizottsági rendelet része az „éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és kockázatmegelőzés előmozdítása” című tematikus célkitűzés, az ezzel kapcsolatos beruházások megvalósítása érdekében a tagállamoknak, így Magyarországnak is rendelkeznie kell katasztrófavédelmi célú nemzeti vagy regionális kockázatfelméréssel, méghozzá olyannal, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lépéseit is.

Az ex-ante feltétel teljesítése érdekében a magyar kormány 2013 márciusában határozatot adott ki, ebben felhívta a belügy- és a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a vidékfejlesztési és a nemzetgazdasági miniszter bevonásával készítsen jelentést a katasztrófavédelmi kockázatértékelés eredményeiről és módszertanáról.

A nemzeti katasztrófakockázat-értékelés koncepcióját és logikai hátterét Budapest 2013. október 21-én mutatta be az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) vezetőinek és szakértőinek, a visszajelzések mindkét helyről kedvezőek voltak. A DG ECHO egyenesen példaértékűnek nevezte, hogy Magyarország integrált megközelítést alkalmazott a kockázatértékelés elméletében és gyakorlatában.

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által koordinált, minisztériumok és más központi államigazgatási szervek, autonóm államigazgatási szervek, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia és különböző tudományos intézetek (Közlekedéstudományi Intézet, Magyar Földtani és Geofizikai Intézet stb.) szakértőiből álló ad hoc tárcaközi munkacsoport közreműködésével elkészült jelentés két részből áll. Az első a kockázatértékelés folyamatát, módszerét és adatait mutatja be, a második pedig a kockázati forgatókönyvek valószínűség- és hatáselemzését, a kockázatok rangsorolását, a kockázatértékelés eredményeit tartalmazza.

A 2014. évi nemzeti kockázatértékelés az életvédelem és egészség, a természet és környezet, a pénzügy és gazdaság, a társadalmi stabilitás, valamint a kormányzóképesség és területi igazgatás kritériumai alapján 12 kockázattípust azonosított, amelyekhez kapcsolódóan a kockázati területek alapján a lehetséges következmények hatásai szerint 30 kockázati forgatókönyv, illetve 72 alforgatókönyv készült.

Figyelemmel az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU (2013. december 17.) számú európai parlamenti és tanácsi határozat 6. cikk a) pontjára „a tagállamok 2015. december 22-ig, azt követően pedig háromévente benyújtják a Bizottságnak nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szintű kockázatelemzéseik releváns elemeinek összefoglalóját”, a Katasztrófavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság határozata szerint 2018. februárjában ideiglenes tárcaközi munkacsoport alakult és a 2014. és 2019. közti időszakra vonatkozó, 2015-ben benyújtott jelentést felülvizsgálta.

Régi verzió:

Az Európai Bizottság a 2014-2020-as pénzügyi időszak strukturális és kohéziós politikájának tervezésekor és végrehajtásakor is nagy hangsúlyt fektet az eredményességre. Ezt célozza az említett időszak fejlesztési politikájára vonatkozó uniós rendelet, amely sok más mellett az uniós programok hatékony lebonyolításához szükséges kondíciókat is tartalmazza. A bizottsági rendelet része az „éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és kockázatmegelőzés előmozdítása” című tematikus célkitűzés, az ezzel kapcsolatos beruházások megvalósítása érdekében a tagállamoknak, így Magyarországnak is rendelkeznie kell katasztrófavédelmi célú nemzeti vagy regionális kockázatfelméréssel, méghozzá olyannal, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lépéseit is.

Ahhoz, hogy az uniós források tematikus elosztását biztosító Széchenyi 2020 Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programja keretében tervezett fejlesztések végrehajthatóak legyenek, előbb a katasztrófakockázat-értékeléssel kapcsolatos ex-ante feltételt (olyan elfogadott feltétel, amely teljesítése előfeltétele a források lehívásának) kell teljesíteni. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a következő hét évre összesen 46 milliárd forint értékű fejlesztésekre és intézkedésekre készül, ezek „az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó beruházások támogatása” és a „bizonyos kockázatokkal, katasztrófa-elhárítással és katasztrófavédelmi rendszerekkel foglalkozó beruházások támogatása” című beruházási prioritáshoz kapcsolódnak. A kockázatértékelés elkészítése jogosulttá teszi hazánkat, azon belül a katasztrófavédelmi szakterületet arra, hogy uniós forrásokból új módszereket, eszközöket, stratégiákat alkalmazzon és bővítse a célzottan kiképzett állomány létszámát.
 
Az ex-ante feltétel teljesítése érdekében a magyar kormány 2013 márciusában határozatot adott ki, ebben felhívta a belügy- és a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a vidékfejlesztési és a nemzetgazdasági miniszter bevonásával készítsen jelentést a katasztrófavédelmi kockázatértékelés eredményeiről és módszertanáról.
 
A nemzeti katasztrófakockázat-értékelés koncepcióját és logikai hátterét Budapest 2013. október 21-én mutatta be az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) vezetőinek és szakértőinek, a visszajelzések mindkét helyről kedvezőek voltak. A DG ECHO egyenesen példaértékűnek nevezte, hogy Magyarország integrált megközelítést alkalmazott a kockázatértékelés elméletében és gyakorlatában.
 
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által koordinált, minisztériumok és más központi államigazgatási szervek, autonóm államigazgatási szervek, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia és különböző tudományos intézetek (Közlekedéstudományi Intézet, Magyar Földtani és Geofizikai Intézet stb.) szakértőiből álló ad hoc tárcaközi munkacsoport közreműködésével elkészült jelentés két részből áll. Az első a kockázatértékelés folyamatát, módszerét és adatait mutatja be, a második pedig a kockázati forgatókönyvek valószínűség- és hatáselemzését, a kockázatok rangsorolását, a kockázatértékelés eredményeit tartalmazza.
 
A kidolgozott és a kockázatértékelés során alkalmazott módszer, a definíciók, a fogalmak az Európai Bizottság katasztrófakockázat-értékelésre és kockázati térképezésre vonatkozó 2010-es útmutatóján, valamint az ISO 31010 kockázatértékelési és -kezelési nemzetközi szabványon alapulnak. A módszertani alapvetések közös pontja, hogy a kockázatértékelés folyamatát három fő lépésre bontják: a kockázatok azonosítására, elemzésére, végül pedig a kiértékelésükre.
 
A kidolgozott módszerrel az ország szempontjából jelentőséggel bíró kockázatok széles spektrumát lehet elemezni mind a valószínűségek, mind a következmények esetében. Ezen túlmenően lehetőséget ad mindazon katasztrófaesemények azonosítására is, amelyek súlyos következményeket jelenthetnek az ország teljes vagy jelentős területére, a népességre, a gazdaságra és a természeti környezetre. Képet ad mindazon kockázatokról, amelyekkel az országnak számolnia kell, ily módon információt nyújt és megalapozott döntést tesz lehetővé a védelmi tervezéssel foglalkozók számára. A módszer figyelembe veszi a klímaváltozáshoz alkalmazkodás szempontjait, a létfontosságú rendszerek és létesítmények védelmével kapcsolatos egyes aspektusokat és kezeli az egyedi/többes kockázat koncepcióját, összhangban az EU útmutatójában foglaltakkal.
 
A kockázatértékelés alapján idehaza tizenkét fő kockázati terület különböztethető meg, ezeket természeti (zöld), civilizációs (narancssárga) és szándékolt (szürke) kockázati kategóriákba lehet sorolni.
  

1. táblázat: Azonosított kockázati területek

A tizenkét kockázati terület esetében hetvenkét, az éghajlatváltozás rövid- és középtávú hatásait is figyelembe vevő kockázati forgatókönyvet állítottak össze. Ezek a hipotetikus, de valós eseményeken, történeti adatokon alapuló, a legrosszabb kimenetellel számoló szcenáriók képezik a kockázati szintek meghatározásának alapját. Minden kockázati forgatókönyv esetében meghatározták a veszélyeztető eseménysorok hatásainak és valószínűségének értékeit. A hatásokat emberi (egészségkárosodás és halálozás), gazdasági, környezeti, politikai és társadalmi kritériumok alapján csekély, jelentős, súlyos, nagyon súlyos és katasztrofális osztályba sorolták. Szintén ötfokozatú az a skála, amely a bekövetkezés valószínűségét mutatja. Egy-egy esemény attól függően, hogy öt éven belül milyen gyakran kell rá számítani, lehet nagyon valószínűtlen, valószínűtlen, lehetséges, valószínű és nagyon valószínű. 
 
A kockázatelemzés utolsó lépése a kockázati diagram elkészítése, amely a veszélyeztető hatások és a bekövetkezési valószínűség prognosztizált értékei alapján kiszámított kockázati értékeket mutatja be. Az eredmények a jelenlegi és az éghajlatváltozással összefüggő forgatókönyvek bekövetkezésének kockázatára is kiterjednek.
 
A jelentés megállapítja, hogy az azonosított, Magyarországon releváns veszélytípusok közül a természeti katasztrófák fejtik ki a legnagyobb hatást, ráadásul egyre gyakrabban jelentkeznek. A középtávú elemzések szerint az, hogy egyre gyakoribb és egyre súlyosabb következményekkel járó eseményekkel kell számolni, az éghajlatváltozással hozható összefüggésbe. A kockázatokat alapul véve a természeti veszélytípusok közül a vizek kártételét bemutató forgatókönyvek domináns szerepet játszanak a többi forgatókönyvhöz képest.
 
Szintén az éghajlatváltozás negatív tendenciáiból következően jelentős mértékű egészségügyi kockázatot jelent a humán, állati és növényi járványok egyre gyakoribb felbukkanása és gyors terjedése, valamint az allergén, inváziós növényfajok megjelenése.
 
Természetesen magasabb kockázati értéket kapnak azok a forgatókönyvek, amelyek az egész ország területére kiterjedő jelenséggel számolnak, mint azok az események, amelyek „csak” az ország egyes területein jelentkeznek. Így fordulhat elő, hogy a járványok, vagy a hőhullámok kockázati szintje (súlyosság és bekövetkezési valószínűség tekintetében) magasabb, mint például az árvízi eseménysoroké.
 
A legsúlyosabb következményekkel járó eseményeket tartalmazó forgatókönyvek (pl. nukleáris baleset) nem azonosak a legjelentősebb kockázatokkal járó forgatókönyvekkel. Azok a forgatókönyvek kaptak magas kockázati besorolást, amelyeknek a hatásuk mellett a valószínűségük is nagyobb.
 
A kockázati forgatókönyvekben érintett kritikus infrastruktúrák elemzése alapján elmondható, hogy több mint negyven forgatókönyv érinti a közlekedési ágazatot, és meghaladja a harmincat azok száma, amelyek az energiaszektort érintik.
 
Fontos szempont továbbá, hogy a katasztrófakockázat-értékelés eredménye kizárólag kiindulási alapot szolgáltat a jelentős kockázatok kezelését célzó intézkedések meghatározásakor. Az eltérő típusú kockázatok különböző természetű és forrásigényű beruházások és intézkedések végrehajtását igénylik. Vannak ágazatok, ahol az eljárásrend és az alaptevékenység célorientált módosítása elegendő ahhoz, hogy az azonosított kockázat szintje csökkenjen, míg más ágazat esetében rendkívüli ráfordítást és részletes tervezést igénylő fejlesztésekre van szükség hasonló eredmény eléréséhez.
 
A kezelésük szempontjából a legtöbb erőforrást igénylő, a többihez viszonyítva a legsúlyosabb következményekkel járó kockázati területek az alábbiak:  

1. szélsőséges időjárás,
2. vizek kártétele,
3. influenza-világjárvány,
4. migráció,
5. nukleáris baleset,
6. invazív allergén vagy mérgező növények,
7. mágneses viharok,
8. állat- és növényegészség.

A kockázatértékelés három fő lépésből álló folyamata a kockázatok kiértékelésével zárul. A jelentés ezzel foglalkozó fejezete összefoglalja, hogy milyen módon lehetséges a kockázatértékelési projekt eredményeit a hazai intézményrendszer felkészültségi szintjének javítására, továbbfejlesztésére felhasználni. A dokumentum a kockázatértékelés eredményeit felhasználva a  jövőbeni magyarországi beruházások és fejlesztések kockázati szempontú rangsorolására alkalmas módszertant mutatja be.

Fotó: Páros György, S. Tóth Anikó tű. hdgy - Jász-Nagykun-Szolnok MKI, Jóri András