Végső nyugalomra helyezték az egykori főigazgató-helyettest

A néhai tábornoktól a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisváros sírkertjében a család, a rokonok, a barátok mellett állami és katasztrófavédelmi vezetők, a társszervek vezetői, képviselői vettek végső búcsút, de képviseltették magukat a térségi önkormányzatok és önkéntes egyesületek is. A Belügyminisztériumból dr. Felkai László közigazgatási államtitkár és Zsinka András személyügyi helyettes államtitkár kísérte utolsó útjára dr. Hoffmann Imrét, a BM OKF teljes felső vezetése is búcsúzott az egykori főigazgató-helyettestől, a tábornok ravatalánál egymást váltották a barátok, tisztelők, kollégák.

A néhai helyettes államtitkárt először Farkas József, a polgári szertartás vezetője búcsúztatta. Hoffmann Imre életének főbb mérföldköveit felidézve rajzolta meg a néhai tábornok portréját. Mint mondta, a gyermek Hoffmann Imrét szülei szeretetben, hivatástudatra nevelték, beléplántálták a tanulás és önképzés iránti igényt. Az otthonról hozott örökség révén a tábornok a családját és hivatását egyaránt szerető ember lett. 1978-ban kötötte össze életét azzal a nővel, akivel egymásban meglelték a boldogságot, tisztelték, becsülték a másikat – fogalmazott. Emlékeztetett rá, az egykori főigazgató-helyettes mindig tele volt energiával, tervekkel, szerette hasznosan eltölteni még a szabadidejét is. A néhai tábornok talpig becsületes, szigorú és következetes volt, kedvenc mondása szerint: „Ne tartsd fontosnak, hogy fontos legyél, egyszerűen szeress, és fontos leszel.” 

A Belügyminisztérium képviseletében Zsinka András nyugállományú rendőr vezérőrnagy, személyügyi helyettes államtitkár mondott búcsúbeszédet. Ahogy fogalmazott, Hoffmann Imre méltósággal viselte betegségét, elszántan küzdött, most mégis egy nagyszerű embertől, állami és katasztrófavédelmi vezetőtől, parancsnoktól, apától és megbízható baráttól búcsúzunk. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, Hoffmann Imre átlagon felüli elméleti és gyakorlati felkészültségű szakember volt, akinek pályája példaként állhat mindenki előtt. Zsinka András felidézte az altábornagy tűzoltói pályájának fontos állomásait, majd kijelentette, ezzel az életúttal a teljes szakmai pályaívet végigjárta, őrmestertől altábornagyig. Az utóbbi évekről szólva arra emlékeztetett, hogy Hoffmann Imre előzmények nélkül megteremtette a közfoglalkoztatás hatékony szakmai kereteit, és komoly erőfeszítéseket tett a vízügyi ágazat modernizációjáért. Végezetül úgy fogalmazott: „Esküdhöz híven szolgáltál, elmentél, de munkásságod, hited, karaktered velünk marad, altábornagy úr, köszönjük hűségedet és szolgálatodat, kedves barátom, Isten veled!”

Ezután dr. Kállai Mária, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 1. számú országgyűlési egyéni választókerület országgyűlési képviselője emlékezett meg a tábornokról. Felidézte Hoffmann Imre gyerekkori, fiatalkori személyiségét, majd úgy fogalmazott: a néhai államtitkár szakmaiságához soha nem férhetett kétség, mindig kiváló teljesítményre törekedett, ugyanakkor mindvégig szerény is maradt. Kállai Mária kijelentette, Hoffmann Imre azt hagyta örökül, hogy bármilyen feladatot is kapott élete során, mindre egyformán hivatásként tekintett. Hiteles életet élt, alázattal szolgált, emellett elkötelezett lokálpatrióta is volt. A megye a patrónusát, Rákóczifalva pedig a motorját veszítette el. Egy olyan embert, aki civilben is sokat vállalt, a szó konkrét és átvitt értelmében is folyamatosan épített.

Végül ifj. Hubai Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke emelkedett szólásra. Beszédét azzal kezdte, hogy már száztizenhárom nap telt el, mióta Hoffmann Imre nincs velünk, de hiánya még mindig felfoghatatlan. Mint mondta, a szakmában eltöltött negyvennégy év alatt Hoffmann Imre a közszolgálat és a szakmai elhivatottság jelképévé vált szűkebb hazájában is. A közgyűlés elnöke is emlékeztetett arra, a néhai főigazgató-helyettesnek még sok terve volt, és ő is idézte a tábornok egyik mondását: „Mi nem hátrálunk meg soha, mi a cselekvés emberei vagyunk.” A barátjától is búcsúzó politikus végül azt mondta, Hoffmann Imre számos szakmai sikert ért el, de a legbüszkébb mindig a családjára volt. Halálával egy férj, egy apa, egy nagypapa, egy szeretetteli ember távozott.

A beszédeket követően a gyászolók végső nyughelyére kísérték Hoffmann Imrét, az emlékére állított obeliszknél Kómár István plébános búcsúzott. Mint mondta, minden ember életének két fő mozgatója van, a szív és a lélek. Akkor érzi magát egy ember jól az életben, ha az élet adta lehetőségeket szívvel-lélekkel használja, értéket teremt vagy ment, és szolgálja a rábízottakat. Az államtitkár pedig ilyen ember volt. A plébános szavai után, a közös imádságot követően a hamvakat egy tűzoltógépjármű szirénájának hangja mellett az obeliszk belsejébe helyezték. Utolsó momentumként pedig felcsendültek az Il Silenzio hangjai.

Dr. Hoffmann Imre 1956. augusztus 7-én született Szolnokon. 1977. április 1-jei hatállyal kinevezték a Szolnoki Városi Járási Tűzoltó-parancsnokság állományába beosztott tűzoltó beosztásba. 1981. július 1-jétől a Karcag Városi Tűzoltó-parancsnokság szolgálatparancsnoka, majd a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tűzoltó-parancsnokság tűzoltósági szakágvezetője volt. 1991. október 1-jén a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tűzoltó-parancsnokság parancsnokává nevezték ki, 2003. szeptember 1-jétől pedig országos katasztrófavédelmi főigazgató-helyettesként dolgozott. 2012. július 16-án nevezték ki a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkárává, amely állami vezetői feladatokat 2020. szeptember 30-ig látta el kimagasló hatékonysággal és szakértelemmel.

Fotók: Schober Andor - RSOE