Hunor a romok között

A szoboszlói romvárosban a HUNOR tizenöt, a mentőszervezethez különböző időpontokban csatlakozott tagja gyakorolta az alá-, ki- és megtámasztást, mellettük öt mentőkutya-vezető tréningezett. Mint dr. Jackovics Péter tűzoltó ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság veszélyhelyzet-kezelési főosztályának vezetője elmondta, a seniorok, újrakezdők és fiatalok valósághű körülmények, vagyis nem steril viszonyok között végezték el a megtámasztási feladatokat, amelyek között szerepelt egyebek mellett a nyílászárók biztonságossá tétele is. Az ezredes – aki maga is megtekintette a gyakorlatot – hozzátette, a mentőcsapatnál rendszeresek a továbbképzések, a tagok folyamatosan fejlesztik tudásukat. Mint mondta, a közelmúlt eseményei, köztük a bejrúti robbanás megerősítette, hogy egy-egy ilyen esetben a mentőcsapatok azokhoz az erőforrásokhoz, eszközökhöz tudnak csak nyúlni, amelyeket magukkal vittek. Ezért a HUNOR eszközeinek fejlesztése során a továbbiakban az akkumulátorról működtethető berendezésekre kerül a hangsúly. A dúcolással kapcsolatban az ezredes megjegyezte, nem elég a technikai tudást fejleszteni, a megtámasztáshoz alapos statikai ismeretek szükségesek, ezek megszerzéséhez pedig igénybe tervezik venni a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembereinek támogatását. Sőt, laboratóriumi körülmények között tanulmányoznák a hunorosok a megtámasztáshoz használt faanyagok tulajdonságait, teherbírását is.

Nemcsak a famegmunkálás, kalapálás hangja verte fel azonban a hajdúszoboszlói bázis csendjét, a megtámasztást készítő tűzoltók mellett a HUNOR K-9-es alegysége, vagyis a mentőkutyás csapat is tréningezett. Leczki Sarolta tűzoltó főtörzszászlós, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság mentőkutyás szolgálatának, illetve Pinkóczi Diána, a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület vezetője elmondta, a fővárosi szolgálattól négy kolléga és négy kutya, a MANCS-tól és a Kutyákkal az Életért Alapítványtól pedig egy-egy kutyavezető és négylábú társa vett részt a gyakorlaton. A kedden késő este és szerdán napközben végzett kutatómunka során a mentőkutyáknak és vezetőiknek egy-egy terület irányított átvizsgálását kellett végrehajtaniuk, a kutyáknak jelezniük kellett, ha túlélőre bukkantak. Mindezt az éles bevetésekhez hasonlító körülmények között, hiszen fontos, hogy az ebeket olyan ingerek érjék, amelyek egy-egy kárhelyszínen is előfordulhatnak. Hasznos volt tehát, hogy a megtámasztás és a kutatás párhuzamosan zajlott, a kalapács, a fűrész hangja, a tömeg és a mozgás látványa mind-mind olyan tényező volt, amelyet a kutyáknak meg kell szokniuk, hogy képesek legyenek csak a mentendő személyre koncentrálni. Ez ezúttal is sikerült, a K-9-es egység négylábú tagjai földfelszín alatt éppúgy megtalálták a „sérülteket”, mint több emeletnyi magasságban. 

A mostani háromnapos gyakorlat egy sorozat része, októberben a tervek szerint újra találkoznak a mentőcsapat tagjai.

Fotó: Papp-Kunkli Nóra tű. hadnagy (Hajdú-Bihar MKI), Gilau Sándor tű. tzls. (FKI)