Page 23 - OKF Online Magazin

Boros Brigitta – Tolna megye 21

A z élet furcsa véletleneket szül… Talán ez a legtalálóbb kifejezés, amellyel a Bo­ KATASZTRÓFAVÉDELEM 2015. július-augusztus
ros Brigittával folytatott beszélgetéseinket jellemezte. Kiderült ugyanis, hogy
a céltudatosság, a munkához való maximalista hozzáállás mellett több közös
pont is van az életünkben. A Tolna megyében található Dombori csodálatos üdü­
lőhely, mindkettőnknek kedves hely. Nagyszüleim nyaralójában töltöttem jó pár
nyarat gyermekként, ő pedig párjával látogat oda szabadidejében. A szőke, mindig
mosolygós kolléganő amellett, hogy folyamatosan tájékoztatja a médiát a kataszt­
rófavédelem eseményeiről, legfontosabb beavatkozásairól, a katasztrófavédelmi
mobil laborban is tevékenykedett, egyedüli nőként a megyei csapatban. Azonban
Brigi nem mindig a katasztrófavédelemnél dolgozott. A Veszprémi Egyetem kör­
nyezetmérnöki szakának radiokémia szakirányon megszerzett diplomá­
ja után nem tudott a szakmájában elhelyezkedni, így egy dohányipari
cégnél lett területi képviselő, majd egy tolnai cégnél helyezkedett el
anyaggazdálkodóként. Három évet dolgozott ott, ekkor édesanyja hív­
ta fel a figyelmét a katasztrófavédelem álláshirdetésére. Pályázatát az
utolsó pillanatban adta be, és a többfordulós válogatást követően végül
is kiválasztották. Tiszti esküjét 2011 februárjában tette le, eleinte polgári
védelmi vonalon tevékenykedett, főleg a megelőzésben, 2012 áprilisa óta
pedig főállásban viszi a szót. Újabb közös pontunk, hogy a kollegina is
szeret utazni, a repülőkért kifejezetten rajong. Mármint a közlekedési
eszközökért, kedvesével gyakran lesik távcsővel a gépmadarakat, Brigi
nemcsak azt tudja megmondani első pillantásra, hogy milyen légitársa­
ság repülője húz el a feje felett, számos típust is megismer.

Cseresznyés Dániel – Zala megye

M ikor megkaptuk a feladatot, hogy írjunk egymásról, ha pá­
nikba nem is, de egy kicsit kétségbe estem, hogyan is fogom
megoldani. Az az évi néhány alkalom ugyanis, amikor az
ország katasztrófavédelmi szóvivői egy-egy értekezlet alkalmával
találkoznak, vajmi kevés arra, hogy igazán megismerjük egymást.
Amikor azonban felhívtam Cseresznyés Dánielt, Danit, néhány perc
után elárulta, hogy járt már Szekszárdon, hiszen édesanyja innen
származik. Így akadt közös téma bőven. Kiderült, hogy gyermek­
korában sok időt töltött nagyszülei üdülőjében, Domboriban, ahol

én az utóbbi három
év nyarát töltöttem immár saját nyaralónkban, ami ráadásul néhány utcányira
van az övékétől. Dani eredeti szakmáját tekintve testnevelő tanár, a pedagógusi
pályát egy barátja unszolására cserélte a tűzoltóságra, amibe azonnal bele is sze­
retett. Vonulós tűzoltóként kezdte, aztán nagyjából egy éve jött a lehetőség, hogy
szóvivő lehessen. Megpróbálta, és mint a mesében, sikerült. Azt mondja, tűzoltói
múltjára való tekintettel sok szempontból egyszerűbb dolga van, hiszen most
arról kell beszélnie, amit korábban élesben csinált. Mint a szóvivők általában, ő
is állandóan lesben áll – nézi a monitort és hallgatja a rádióforgalmazást, hogy
mindig képben legyen. Bár arra – hozzám hasonlóan – még neki sem sikerült
rájönnie, hogy lehet, hogy néha a sajtó előbb értesül az eseményről, mint ahogy
a riasztás beérkezne... Dani a sporthoz nem lett hűtlen, kondizik, fut, biciklizik,
kirándul. Télen síel, nyáron pedig valamelyik tengerpartra veszi az irányt, lehe­
tőleg mindig másikra – a nagy álom Kuba partjainak felfedezése.

A 12-21. oldalon látható fényképeket az azokon szereplő személyek bocsátották a BM OKF rendelkezésére.