Page 22 - OKF Online Magazin

szóvivők Egymás szemében20

Angyal Eszter – Nógrád megyengyal Eszternek nem idegen a tűzoltóság légköre, hiszen édesapja és

nagypapája korábban önkéntes tűzoltó volt, nagybátyja pedig immár

A huszonöt éve hivatásosként szolgál. Számtalanszor meglátogatta őt a

munkahelyén, ilyenkor sok időt töltött a tűzoltók között, a közeg már akkor
magával ragadta. Kommunikáció és médiatudomány szakon tanult Eger­
ben, idén júliusban pedig gyermekkori álma vált valóra, amikor magasba
dobhatta a kalapot a diplomaosztó ünnepségen. A megyei rádió munkatársa
volt 2012-ben, amikor a katasztrófa­
védelmi igazgató interjúra érkezett
a délutáni műsorba. Szóba került, hogy épp szóvivőt keresnek, majd egyből adódott
a kérdés, hogy nincs-e kedve jelentkezni. Volt kedve. Egy ideig gyakornokként dol­
gozott, 2013 szeptemberétől pedig már hivatalosan is ő viszi a szót a Nógrádban.
A kamerafrászt gyorsan le kellett küzdenie, mert a megyében megszaporodtak a
földrengések és hirtelen az országos média érdeklődésének középpontjában talál­
ta magát. Örök emlékként, jó tanításként gondol a tavaly decemberi ónos esőre: „a
nyilatkozatok forgatagában felemelő érzés volt egy pillanatra megállni, és látni a
Börzsönyben rekedt kisgyermekek arcát, hogy milyen megnyugtatóan hatott rájuk
a tűzoltók jelenléte”. S hogy mit csinál Angyal Eszter, amikor nem kell a szót vinni?
Nagyokat kirándul a barátaival és Mira kutyával, szívesen odaáll a tűzhely mellé
sütni-főzni, feketeerdő tortája híres, édesapja pedig mindig megrendeli az Eszti-féle
túrótortát, ha Magyarországra készül. Megpróbálta Németországban is elkészíteni
az ott élő szülei és nővére családja számára is, de azt mondja, az ottani túró valahogy
más. Eszternek fontos a család, lelkes nagynéni, távol élő unokahúgára éppúgy büsz­
ke, mint Magyarországon lakó bátyja gyermekére is.

Balogh Nikoletta – Vas megye

M indig vidám, mindig mosolygós – ő Balogh Nikoletta, a Vas Megyei Ka­
tasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője. Mint meséli, kiskorától fogva
folyamatosan alakult ki benne a mások iránti felelősségérzet, a segíteni
akarás, s talán ez vezette őt mai pályájára. Már gyermekként is gyakran kelt a
kisebbek, a gyengébbek védelmére, igyekezett felkarolni a nehezebb körülmé­
nyek között élő, vagy gyengébben tanuló osztálytársait. Volt, hogy írószereket
gyűjtöttek, de olyan is volt, hogy különórákat is szerveztek azoknak, akiknek

erre szükségük volt. Iskolásként mindig a tűzoltószertár előtt biciklizett haza,
nézte az udvaron focizó tűzoltókat, de sohasem gondolta, hogy valaha kol­
léga lesz. Amikor a katasztrófavédelemnél a szervezeti átalakulással megyei
szinten létrehozták a szóvivői státuszokat, éppen főiskolás volt Pécsett. Élt
a pályázati lehetőséggel – benyújtotta az önéletrajzát és sikerrel járt. Kide­
rült, ebben a munkakörben találta meg azt, ami mindig is fontos volt neki,
a másokon való segítés lehetőségét. Ő – ha közvetetten is, de – azzal ment
életet, hogy felhívja az emberek figyelmét az őket fenyegető veszélyekre, a
felelős magatartásra, valamint a közösségben rejlő erőre, legyen szó árvíz­
ről, hóhelyzetről, vagy épp a szabadtéri tüzek megelőzéséről. Nikolettának
még van némi teendője, mielőtt leállamvizsgázna Pécsett, így szabadidejé­
ben leginkább tanul. Amikor mégse, akkor építkezik. A kiválasztott csalá­
di házat tavaly karácsonykor kezdték bontani, és nagyon szeretnék, ha az
idei szentestét már az új otthonban tölthetnék. A házhoz kert is tartozik, ott
Nikoletta veteményest alakított ki, beültette, bevetette mindennel, ami egy
konyhán kellhet.