Page 12 - OKF Online Magazin
P. 12

nemzetközi gyakorlatok10

   Jó volt magyarnak lenni!

     Avagy kalandozások Sohaországban – Papp János szubjektív

                        Az EU MODEX májusi gyakorlatán Jász-Nagy-             telek leptek meg bennünket. Az ottani statiszták
                              kun-Szolnok megyéből Papp János tű. had-        olyan élethűen alakították a zavarodott, zaklatott,
                              nagy, mezőtúri tűzoltóparancsnok-helyettes      kétségbeesett, olykor agresszív sérülteket, hogy
                        járta meg a képzeletbeli „Neverland”-et , avagy a     sokszor nehéz volt higgadtnak, fegyelmezettnek
                        nagyon is valóságos Dániát.                           maradnunk. Volt olyan helyzet, amikor éppen
                                                                              mentésen fáradoztunk, de hozzánk szegődött
                           „Korábbi képzéseink során már szembesül-           egy „zavarodott” ember, foglalkoztatott bennün-
                        tünk azzal, hogy milyen érzés egész nap talpon        ket, beszélt hozzánk, feltartott a munkában. És
                        lenni, dolgozni, kiszámíthatatlan időpontokban        olyankor bizony tudnunk kellett, hogyan hárít-
                        koncentráltan jelen lenni, de ez a mostani pró-       suk el a kezdődő pánikrohamát, esetleges agresz-
                        batétel mégis különleges volt. A dunai árvíznél       szióját, hogyan tudakoljuk meg tőle, hogy a lelki
                        valódi helyzetekben kellett helytállnunk, éjszakai    megpróbáltatáson túl vannak-e sérülései, miként
                        utazásokkal, többórás, kemény fizikai munkával        segíthetünk úgy, hogy az eredeti feladatunkat
                        tettük próbára a szervezetünket, csakúgy, mint a      is ellássuk. Kifejezetten megterhelő volt például
                        borsodi áramkimaradások utáni helyreállításnál,       érezni, észlelni, hogy tőlünk egy méterre a falon
                        úgyhogy azt már tudtam: ezt is bírni fogom. A         túl ott vár, jajgat egy szenvedő, de mi nem rob-
                        különleges kaland mégis elkezdődött, amikor az        banthatunk falat, nem rúghatunk be ajtót, hanem
                        osztrák, litván és belga kollégák munkastílusába      türelemmel, szakszerűen, biztonságot teremtve
                        pillanthattunk bele, megfigyelhettük a módszere-      kell kidolgoznunk annak a feltételeit, hogy kö-
                        iket, megbeszélhettük a megoldási lehetőségeket.      zel jussunk hozzá. A kidőlt-bedőlt oldalú házak
                        A szervezők elképesztő logisztikai hátteret vonul-    megtámasztása, stabilizálása időigényes feladat,
                        tattak föl, minden feltétel adott volt ahhoz, hogy    nem kapkodhatunk, hiszen a saját biztonságunk
                        csak a feladatunkra koncentrálhassunk, de ez nem      is záloga a sikernek. Ha a mentésben résztvevők
                        azt jelentette, hogy megpróbáltatások nélküli gya-    megsérülnek, ki hozza ki a falak mögött rekedt
                        korlatról lett volna szó. Leginkább a lelki próbaté-  embereket?

                                                                                 Mivel jól beszélek angolul, előbb-utóbb a tol-
                                                                              mácsolás is nekem jutott. A megfigyelők ugyanis
                                                                              meglehetősen kíváncsiak voltak, folyton érdek-
                                                                              lődtek, hogy mit miért csinálunk, milyen elkép-
                                                                              zelésekkel látunk neki a mentésnek, kutatásnak.
                                                                              Jó volt magyarnak lenni, jó volt megtapasztalni,
                                                                              hogy elismerően nyilatkoztak rólunk, kifejezetten
                                                                              értékelték a találékonyságunkat, elszántságunkat,
                                                                              azt, hogy minden helyzetre volt a tarsolyunkban
                                                                              megoldás. „

                                                                                  Papp hadnagynak még sokáig fülébe csengett
                                                                              az összedőlt házakból kihallatszó kétségbeesett és
                                                                              monoton kopogás, amit az erre kiképzett profi sta-
                                                                              tiszták különösen életszerűen adtak elő.

                                                                                                               S. Tóth Anikó tű. hadnagy

                        Fotók: Bravo csapat, Galántai Judit, Jóri András, Karsai Rudolf, RHTP, Vaskó László
   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17