Page 23 - magazin-február

az anyagok megmunkálásának csínját-bínját. A
kovácsolás alapjait is a világhálóról sajátítottam
el. Van már kovácstüzem. Téglával körbe-
raktam és belekötöttem egy hajszárítót, az fújja a
parazsat.

l Mi a sorsa az alkotásaidnak?

l Nem szívesen válok meg tőlük. Túl sok ener-
gia van bennük. A kollégáim sokat mondogatják,
hogy nekik is készítsek valamit, de inkább saját
szórakoztatásomra alkotok. Megjavítom a nad-
rágszíjukat, ha megkérnek, vagy ha valami eltört,
akkor helyrehozom, megjavítom. Csináltam már
nekik bőrtokot a kapunyitóhoz, de csak ajándék-
ként. Amit készítek, azt felhasználom. Kiskés
mindig kell, de pipát is csináltam már bukszus-
ból. Az az európai faanyagok között a legna-
gyobb sűrűségű, a legkeményebb, ezért abból
érdemes. Olyan, mint Gandalf pipája.

l Pedig biztos lenne rá kereslet… !

l Ez nekem csak kikapcsolódás. Tíz éve vagyok
tűzoltó. Balesetekhez vonulunk, mentettünk
már a Drávából gyerekeket, akikre nem figyel-
tek a szülők. Ez a hobbi arra jó, hogy kikapcsol-
jon az ember és kiürítse a fejét. Meglátom az
anyagot és belelátom a formát, a funkciót.
Egészen addig, amíg a párom elnézi, hogy
összegyűjtök mindenféle kacatot.

l Készítesz a párodnak még egy táskát és akkor sze-
met huny a szenvedélyed felett…

l Á, többet nem vállalok. Az az egy elég volt.
Nézd meg, hány luk van rajta. Macerás. Sok
időmbe került. Akkor láttam egy hasonlót,
aztán gondoltam meglepem egy különleges,
saját készítésű darabbal, ami még praktikus is.

l Minden nő imádja a táskákat és hamarosan a
lányod is belenő ebbe a korszakba…
Fotók: Bázelné Mihályka Szabina
l Lehet, neki nem tudok majd nemet mondani –
neveti el magát a karakán tűzoltó. – De addig is
a késeken fejlesztem a tudásomat.

2018. FEBRUÁR 21