Page 17 - katved-december

15

● 2014-ben pedig Marcali tűzoltópa­
rancsnoka…
● Egy kicsit még mindig hihetetlen szá­
momra. Ugyan teljesen sosem szakad­
tam el a marcaliaktól, hiszen továbbra is
a városban laktam. A műveleti szolgálat
révén sokat találkoztam az állománnyal,
de a parancsnokuknak lenni jóval na­
gyobb felelősség, ugyanakkor rendkívül
megtisztelő feladat. S ebben sokat segí­ KATASZTRÓFAVÉDELEM 2014. december
tenek az egykori tűzoltó társak is.
● Egy újabb szint a pályád során…
● Nem számítottam még rá, de a vezető­
im bíznak bennem, s ez jó érzéssel tölt el.
Ennek szeretnék megfelelni. Az elődeim
jól kiépítették itt a rendszert, ezt egy kis Életeken át…
„finomhangolással” nagyon jól lehet to­
vább fejleszteni. Nagy kihívás, máshogy
értékeli az ember a hivatali munkát, a Kökényesi Péter tû. fôtörzsôrmestert, az év tûzoltóját 2012-ben Bátorságért Érdem-
nyolc órás beosztást. Bár hazudnék, ha jellel tüntették ki, de mégsem ez a lényeg…. Hanem az a mérhetetlen alázat és
azt mondanám, nem hiányzik a 24/48 szeretet, ami a lényébôl árad, amikor az ember beszélget vele. Azt hiszem, az ilyen
és a nagy esetek, az, hogy bejárhatom tûzoltóra mondják, hogy „tüzes szárnyú angyal”. A debreceni hivatásos tûzoltó-
az egész megyét. A teljes somogyi állo­
mánnyal dolgozhattam együtt. De jó újra parancsnokság beosztott tûzoltója immár tizennyolcadik éve ölti magára a bevetési
a régi bajtársakkal és értük szolgálni. ruhát – mindig is tûzoltó szeretett volna lenni.
● Nagyapád biztosan nagyon büszke
lenne rád… ● Tűzoltó dinasztia tagja vagyok, a nagyapám és az ● Voltak olyan élményeid a majd’ húsz év alatt,
● Sokszor eszembe jut. Nemrégi­ édesapám is itt szolgált Debrecenben, úgyhogy már amit soha nem fogsz elfelejteni?
ben megkaptam egy nagyra becsült az 1940-es évek óta erősíti a családunk a mentő- ● A 2002-es Fényes udvari tűz…. Amikor egy
kitüntetését, az asztalomon őrzöm. tűzvédelmet a megyében – kezdte történetét Peti. – tízemeletes épület úgy ég, mint egy katlan, na az
1968-ban kapta a „Haza szolgálatáért Ötéves voltam, amikor nagyapámtól megkaptam az nem semmi, és a tartálykocsis baleset, idén már­
érdemérem arany fokozatát”. Nyugdíj­ első igazi bevetési ruhámat, egy versenyre varratta ciusban, amikor négy férfit hoztunk ki egy tartály­
ba vonulásáig az ő asztalát díszítette. nekem. Ekkor jártam először a laktanyában és egy­ kocsiból… Sajnos egyikük életét már nem tudtunk
A halála után nagyanyám édesapám­ ből „a lelkembe égett a kép”. Két lánytestvérem van, megmenteni. Mindkét eset Debrecenben volt.
nak adta, de ő nem lett tűzoltó, így úgyhogy nem is lett volna más választásom, mint ● Hogyan dolgozod fel a tragédiákat, tizennyolc
édesapám úgy gondolta, nekem adja, sugárcsövet ragadni – mosolygott. év Debrecenben rengeteg káresetet jelent…
mikor parancsnok lettem. Ez a szobor ● Tizenhét év múlva nem is lett ez másképpen, a ● Benn a fiúkkal beszéljük meg, hazavinni egyál­
eszembe juttatja, ahogy élt, ahogy debreceni fiú 1997 februárjában szerelt fel a városi talán nem akarom, az otthon már csak a nyuga­
imádta a tűzoltóságot. Ő hitt ebben a parancsnokságon. A dolog pikantériája az volt, hogy lom szigete legyen. Ahogy édesapám is mondta
szervezetben, s nekem is ez lebeg a édesapja ugyanazon a napon tette le végleg a töm­ mindig, és később én is megtapasztaltam, ehhez
szemem előtt. lőt, így az „öreg Kökényesi” a fiára hagyta teljes fel­ a hivatáshoz szerencse is kell, nagyon sokszor
● Ez úgy hangzik, mint egy gyerme­ szerelését és szekrényét is. otthagyhatnád a fogad. Valami miatt azonban
ki álom, amelyben megfogalmazódik, ● Nagyon büszke voltam rá, hogy az édesapám úgy tűnik, az égiek vigyáznak ránk.
hogy márpedig „tűzoltó lesz” és életeket nyomdokaiba léphetek, mert „a fater” központi figu­ ● Hogy néz ki, meglesz a negyedik generáció,
ment, s az elemekkel harcol, utolsó le­ ra volt a debreceni tűzoltók között. Mindig jó kedé­ amelynek tagja továbbviszi a Kökényesi nevet itt
heletéig… lyű, viccelődik mindenen és ezt az életszemléletét nálunk?
● Lehet, hogy gyermekinek vagy éppen a mai napig őrzi. Emellett pedig az egyik legjobb ● Nagyon úgy fest. A fiamat is nagyon érdekli a
régimódinak hangzik, de ez számomra tűzoltó volt, rengeteget tanultam tőle. Nagyon sokat szakma, de majd meglátjuk – mondta nevetve.
valóban a hivatás. Az a feladatom, hogy beszélgettünk egészen kisfiú korom óta, mindenre ● Ha átadod neki a stafétát, milyen útravalót
megmentsek másokat. A műveleti szol­ megtanított. Később a katonaságnál is a tűzoltó adsz majd neki, milyen tűzoltó váljon majd be­
gálattal több olyan káresetnél voltunk, szakaszban szolgáltam, így nem volt nehéz a beil­ lőle?
amikor az ölünkben hoztuk ki az embere­ leszkedés, mindig is ide tartoztam – emlékszik visz­ ● Fontos, hogy csapatjátékos legyen, hiszen
ket a lángoló, füsttel teli épületből. Meg­ sza. – Ami egyedüli szívfájdalmam volt, hogy nem az életedet minden káresetnél a társaid kezébe
mentettük őket. Mi segítettünk nekik. szolgálhattam együtt édesapámmal, de a 60. szü­ adod. Kell még talpraesettség, találékonyság és
● És amikor már nem tudtok segíteni…? letésnapjára – természetesen előzetes engedéllyel persze egy csipetnyi őrület. Ha ez meglesz ben­
● Olyan is előfordul. Mi is emberek va­ – egy napra bejött és együtt töltöttünk egy „szolit”. ne, azt hiszem nem lesz gond.
gyunk, nem szupermenek. De a tűzoltó Volt is egy káreset, igaz csak egy avartűzhöz riasz­ ● Végezetül, ha egy mondattal jellemezhetnéd
következő alkalommal is teszi, amire tottak minket, de hatalmas élmény volt mindkettőnk magad, mi lenne az?
felesküdött. Tovább lép, sosem felej­ számára. Persze hozzátartozik az igazsághoz, ● Az a hivatásom, ami a hobbim, és ez a legna­
ti el, de túlteszi magát a történteken, hogy édesapám máig kiváló kondícióban van, 60 gyobb kiváltság az életben.
azért, hogy legközelebb máson segíteni évesen még 8 perc körül futotta a kétezer métert,
tudjon. ami még a fiatalok között is szép eredménynek szá­ Kelemen-Madai Petra tű. hadnagy
mít – mesélte a főtörzsőrmester. Fotó: Kökényesi Péter tű.főtörzsőrmester
Bázelné Mihályka Szabina tű. hadnagy