Page 18 - katved-szeptember

16

PORTRÉ „Jó érzés segíteni!” Mentô-

V Szeles Róbertnek kijutott a szabályokból, hi- kutyákat
alós helyzetben történt bevetésük
képez
ténylegesen tűzoltóvá avatta azokat a
szen korábbi munkahelyén, a honvédségnél
fiatalokat, akiknek képzését március-
ban indította el a Jász-Nagykun-Szolnok Me- a koszovói misszióban is teljesített szolgá-
latot. Nem a kalandvágy, hanem az időköz-
gyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. A négy ben gyarapodó család írta át a történetét, Csupati
fiatal ember a Tűzoltó II. szakképesítés meg- azt mondja, olyan munkát keresett, amely
szerzését követően a szolnoki tűzoltóságon kiszámíthatóbb, amely nem szakítja el hóna- tanítványa
dolgozik, közülük ketten beszéltek „új életük” pokra a kisgyermekétől. A tűzoltóképzésen
tapasztalatairól. megtanult elméleti és gyakorlati ismeretek
Szeles Róbert (jobbra) és Kovács István még igen élénkek a fiatalok fejében, de a B
tű. őrmesterek éppen délutáni oktatásra siet- csoport újoncainak már több igazi bevetésen Kunhegyesi Tibort, a híres Kán-
tek, amikor erre a villáminterjúra kértük őket: is át kellett esniük. tor kiképzôjének tanítványát so-
kan csak „Mesterként” emlege-
tik. Életében már gyermekkora óta
meghatározó szerepet játszanak
a kutyák. Társként, barátként,
munkatársként, kedvencként és
tanítványként máig szerves ré-
szét képezik mindennapjainak.
A babérkoszorús kutyakiképzô mes-
ter kiképzôiskolát mûködtet, amely
speciális nyomkeresô kutyáival a
Szombathelyi Járási Borostyánkô
Mentôcsoportot is erôsíti.

unhegyesi Tibor élete egyik leg-
bensőségesebb történetét osztotta
K meg velem: hogyan került kapcso-
latba a kutyákkal, honnan a szerelem?
Nagymamája Zala megyéből, Pacsa vad-
regényes községéből származik, édes-
anyjával sok időt töltöttek ott. Amikor a
paradicsom szigetén – ahogy a falucska
az ő emlékeiben él – találkozott Bundival,
a magyar vizslával, megszűnt körülötte
a világ, kizárólag a kutyák körül forgott
tíz percbe sűrítettük életüknek azt a periódu- „Égő épülethez, tűzhöz riasztottak az első minden gondolata. Míg más gyermekek
sát, ami az elhatározástól a megvalósulásig igazi akcióban” – meséli István, majd Róbert
tartott, vagyis egy szűk félév eseményeit. folytatja: „csak hallgattuk a hangosbemon-
„Megtetszett ez a szakma” – kezdte Ko- dót: lakástűz, egyes szer, kettes szer... gon-
vács István, aki a maga huszonkét évével im- doltuk, hűha, ez mi lesz”?
már második munkahelyén dolgozik. Az épü- A szívük viszont csak az első percben
letgépész végzettségű, korábban lakatosként vert gyorsabban, ahogy elkezdtek öltözni, és
foglalkoztatott fiatalember úgy érezte, hogy elfoglalták helyüket a társak között, az izga-
addigi munkájánál jobb feltételek közé vá- lom helyét a feladat teljesítéséhez szükséges
gyik, s egy nap, mikor nyakig olajosan a jö- koncentráció vette át. Azt mesélik, körülnéz-
vőjén gondolkodott, úgy döntött, tűzoltónak tek, látták, hogy a többiek nyugodtan, rutino-
lenni, ez a neki való hivatás. san teszik a dolgukat, nem volt kapkodás, fö-
„Nem voltam katona, de a Katasztrófa- lösleges stressz. A bevetésen pedig pörögtek
védelmi Oktatási Központban a képzésen az események, egy nagy folyamat részévé
ráébredtem, hogy igenis hiányzik a korosz- váltak. A társaikra mindenben számíthattak,
tályomnak a fegyelemre, rendre, szabályokra az „öregek” azonnal befogadták őket, a csa-
szoktatás” – vélekedik István, aki állítja, ba- pat kibővült, s ebben már nekik is stabil he-
ráti köre is elismeri új hivatását, és úgy érzi: lyük van. „Jó érzés, hogy segítünk” – zárják
megbecsülik azt, aki tűzoltó. „Ez nem egy a beszélgetést gyorsan, mert éppen utasítás
átlagos munka, jó érzés segíteni, és beval- érkezik, és a B csoportnak dolga van!
lom, nekem a szabályok betartása sem esik
nehezemre” – fűzi hozzá a fiatal őrmester. Kép és szöveg: S. Tóth Anikó tű. hadnagy