Page 17 - katved-szeptember

15

„Munkám során mindig az emberek

szolgálatára törekedtem”

Martinka István tûzoltó alezredes, a dombóvári katasztrófavédelmi kirendeltség tûzoltósági felügyelôje negyvenöt
éves jubileumi jutalomban részesült, életútját, erkölcsi példamutatását, a szervezet iránti lojalitását és szakmai el-
hivatottságát dr. Balázs Gábor, Tolna megyei katasztrófavédelmi igazgató példaként állította az egész állomány elé.
Martinka István így vall életérôl, a hivatáshoz való viszonyáról… KATASZTRÓFAVÉDELEM 2014. szeptember

Szakályban születtem 1957-ben, és az általános valaki, hogy az illetékességi területünkön beavat- kendőjét tűzesethez és műszaki mentéshez.
iskolai éveimet is itt töltöttem. Mivel mindig is a kozóknak segítsünk, tudjuk, mi történik. A tűz- Számtalan esemény felszámolásában, a tűzol-
műszaki dolgok érdekeltek, Zircen mezőgaz- oltás vezetését a legtöbb esetben átvettük. tás, műszaki mentés vezetésében vettem részt.
dasági gépész tagozaton tanultam Sok átszervezésben volt részem a Tevékeny ember vagyok, a munka és az ön-
tovább, majd Kiskunhalason szolgálati időm alatt, de a tűz- kéntes egyesületben való részvétel mellett találok
érettségiztem. A techni- oltóra az jellemző, hogy időt a hobbijaimra is. Gyakorlatilag folyamatosan
kus minősítő vizsgát az aktuális helyzetbe csinálok valamit a ház körül, vagy otthon, a tamási
Mohácson tettem le, gyorsan beilleszkedik ház kertjében, vagy édesanyámnál, Szakályban.
majd újabb szakmát és végzi a dolgát a Feleségemmel, akivel már harminchat éve élek
szereztem Sellyén. legjobb tudása sze- házasságban, közös szórakozásunk az utazás,
Tanulmányaim alatt rint. Az átszerve- a kirándulás, az olvasás. Én leginkább a máso-
a Hőgyészi Állami zés persze engem dik világháború katonai eseményeivel foglalkozó
Gazdasággal volt is elért, hiszen könyveket szeretem. Egyébként nem én vagyok
szerződésem, ez 2012 áprilisában a az egyetlen tűzoltó a családban, a vejem szintén
volt az első mun- dombóvári kataszt- hivatásos. De már alakul az utánpótlás is, nagyob-
kahelyem 1974-től rófavédelmi kirendelt- bik unokám, a négyéves Ákos kedvenc játékai a
1979-ig. Ezután a Ve- ség tűzoltósági felügye- tűzoltóautók, sőt, már a kisebbik, Ádám is élénken
gyépszer Vállalat tamási lőjének neveztek ki. érdeklődik irántuk, pedig ő még csak egyéves…
gyáregységénél dolgoztam Tamásihoz különleges kap - Összességében szerencsés embernek ér-
gyártmányfejlesztő technológus- csolat fűz, ez az a város, ahol zem magam, hiszen az elmúlt évtizedek alatt a
ként. Az első időszakban a Pun és az Adria mindig is élni és dolgozni akartam. A helyi szervezetnél sok kiváló emberrel találkoztam,
kőolajvezetékek mérőállomásainak gyártásán, önkéntes tűzoltó egyesületnek is tagja vagyok akiktől lehetett tanulni, mindenkitől mást és mást.
fejlesztésén dolgoztunk, majd a Paksi Atom- immár harminckét éve. Hosszabb időn át az el- Elmondhatom magamról, hogy nem volt olyan
erőmű építésében vettünk részt. 1980-ban nöki teendőket is elláttam. A tamási parancsnok- munkám vagy munkahelyem, ahol ne szerettem
bevonultam katonának, ahol tartalékos tisztkép- ság szerepe az önkéntes, majd az önkormányza- volna dolgozni, vagy amit nem szerettem volna
zésre iskoláztak be, elő is léptettek, tűzcsoport- ti tűzoltóság megalakításában jelentős volt. Sok végezni. Nem tudom biztosan állítani, de lehet,
parancsnokként szereltem le. Visszamentem esetben együtt vonultunk az önkéntesekkel. Ha hogy én voltam mindig jókor jó helyen…
a Vegyépszerhez dolgozni, de közben tudtam, éppen nem volt elérhető gépkocsivezető, magam
hogy mást keresek, mást, többet akartam tenni. is sokszor vezettem az egyesület gépjárműfecs- Kép és szöveg: Boros Brigitta tű. főhadnagy
Szerencsére a Tamási Járási Tűzoltó-pa-
rancsnokságon tűzmegelőzési előadót kerestek,
ahova jelentkeztem, és fel is vettek. Az akkori
főnököm azt mondta, azért rám esett a válasz-
tás, mert nem az érdekelt, hogy mennyi a fi zetés,
hanem, hogy mi a feladat. Így kerültem a tűzol-
tóság berkeibe 1982. június elsején, azóta is a
tűzoltóság a munkahelyem. Felszerelésem után
öt évvel járási tűzoltóparancsnok lettem, közben
lediplomáztam a Nehézipari Műszaki Egyetem
Kohó és Fémipari Karán. A parancsnoki be-
osztást huszonöt éven keresztül töltöttem be.
Szerencsére a tamási tűzoltóságon mindig ha-
sonló hozzáállású munkatársaim voltak, Tamási
lakosai tudták, hogy szükség esetén bármikor
fordulhatnak hozzánk, számíthatnak ránk. Hitval-
lásom az, hogy mindig az emberek szolgálatára
törekedjek, hogy ne kifogást keressek, hanem
segítséget nyújtsak, ha valaki hozzám, mint tűz-
oltóhoz, vagy mint emberhez fordul segítségért.
Mivel készenléti egység nélküli parancsnok-
ság voltunk, minden tűzesethez vonult tőlünk