Page 21 - magazin-julius-augusztus
P. 21

19

         ahonnan  irányítják  a  fővárosi  tűzoltó
         egységeket.  Hatalmas  térképek  és
         telefonszámokkal  teleaggatott  táblák
         lógnak  a  falakon,  öt  műveletirányító
         dolgozik  a  teremben,  legalább  tíz
         számítógép  és  legalább  húsz  monitor
         működik  egyszerre.  A  telefonok  szinte
         minden  percben  csörögnek,  miközben
         a dolgozó egységek folyamatosan adják
         a  visszajelzéseket  a  kárhelyszínekről.
         Lenyűgözött  ez  az  egész,  precízen                                                                       KaTaSZTróFaVÉDELEM    2014. július-augusztus
         dolgozó  szerkezet,  nem  csoda,  hogy
         hajnalban  pihenés  helyett  inkább
         visszajöttem ide még egyszer…
               „Figyelem,  riasztás!  Figyelem,
         riasztás!  Műszaki  mentéshez.  KMSZ!”
         A  műszaki  mentésről  eleinte  mindig  a
         közlekedési balesetek jutottak eszembe,
         így  most  is.  Az  autónkhoz  vezető  két
         perc  alatt  felkészítettem  magam,  hogy
         súlyos sérülteket és vödörnyi vért fogok
         látni, a riasztási lapot olvasva azonban
         kiderült, hogy csupán egy tetőn ragadt
         emberhez  riasztottak  minket  a  XX.
           kerületbe, akit végül még az előtt lehoztak a kerületi tűzoltók, hogy mi    „Figyelem, riasztás! Figyelem, riasztás! Tűzesethez. KMSZ!” – ez
               kiérkeztünk volna. Így hát visszafordultunk, körülbelül félúton.  volt az ötödik riasztásunk aznap, és kevesebb, mint másfél perc múlva
                           Leszállt  az  éjszaka  a  laktanyára,  csend  és   már el is hagytuk a Dologház utcát a Fővám tér felé. A jelzés szerint a
                     sötétség  borult  az  épületre.  A  tűzoltók  pihenőre   piac alatti aluljáróból füstöt észleltek, de mi ebből semmit nem éreztünk
                        tértek,  az  udvar  kiürült,  a  KMSZ  „A”  csoportja   a helyszínen. Körülbelül tíz percet töltöttünk itt hajnali negyed háromkor,
                          is  elcsendesült.  Mindenki  a  szobájában,  a   majd visszagurultunk a Dologház utcai garázsba és mindenki visszatért
                            folyosókon  senki,  csak  a  műveletirányítók   a pihenőhelyiségbe.
                             fi gyeltek és fogadták a hívásokat, hatórás     Mivel  a  riasztási  rendszer  egy  percre  sem  állhat  le,  a
                              váltásokban.   Egyedül   maradtam,   műveletirányítók  pedig  hat  óránként  váltják  egymást,  hozzájuk  bátran
                                riasztásra  várva.  Körbesétáltam  az   benézhettem hajnalban is. Egy-másfél órát töltöttem a színes táblázatok
                                 épületet  még  egyszer,  körbenéztem   és összetett riasztási lapok tanulmányozásával. Az ez idő alatt érkező
                                 az  indulásra  váró  járműveket,   néhány lakossági bejelentésen kívül csendes, eseménymentes időszak
                                  majd  összefutottam  a  korábban   volt, amit a műveletirányítók közül ki könyvolvasással, ki böngészéssel,
                                   megismert tűzoltóval.     ki tanulással töltött el.
                                         Negyed  egyig  beszél get-    Elhatároztam,  hogy  én  is  meglátogatom  a  pihenőhelyiséget.
                                   tünk.  Most  megmutatta  mindazt,   Negyed  öt  körül  járhatott,  amikor  bebújtam  az  ágyba,  és  már  épp
                                   amire  délután  nem  jutott  idő.  A   kikapcsolt  volna  az  agyam,  amikor  megszólalt:  „Figyelem,  riasztás!
                                   hatalmas  generátort  rejtő  autót,   Figyelem, riasztás! Műszaki mentéshez. KMSZ!” És elcsodálkoztam:
                                   a  negyven  tonnás  darut  és  a   mindenki úgy pattant ki az ágyból körülöttem, mintha napok óta pihent
                                   mentőpárnát  szállító  furgont  is.   volna  előtte.  Követtem  őket,  futottunk  az  autónkhoz,  a  garázsajtó
                                   Utóbbi  rakterében  egy  hatalmas,   felnyílt,  mi  pedig  már  mentünk  is.  Ezúttal  a  III.  kerület  felé,  ahol  a
                                  nyolc és fél méter hosszúra és hat   bejelentés szerint valaki éppen öngyilkosságot készült elkövetni. Azért
                                 és  fél  méter  szélesre,  és  mintegy   csak  arrafelé,  mert  félúton  ezt  a  riasztást  is  lemondták,  ami  már  a
                                 két  és  fél  méter  magasra  felfújható   második volt egy nap alatt.
                                mentőpárna lapul összehajtogatva, ami     „Figyelem,  riasztás!  Figyelem,  riasztás!  Műszaki  mentéshez.
                              önmagában kétszáznegyven kilót nyom.   KMSZ!” – reggel öt óra húsz perc volt. Egy raktártetőn elfogott betörő
                             A  tűzoltó  elmondása  szerint  egyszerre   lehozásához  kérték  a  tűzoltók  segítségét,  így  az  egyik  emelő  mellett
                           hatan szokták cipelni, ha egy öngyilkosjelölt   minket is riasztottak a IX. kerületi helyszínre. A nap ekkor már újra fent
                          védelmében fel kell fújni valahol a városban.  volt, a hatalmas járműre szerelt emelőkosaras szerkezet vaskos lábakon
                             Egészen különös hangulata van egy pihenő   állva emelkedett a magasba a raktárépület kerítése mellett, benne három
                     laktanyának.  Körbeölel  a  síri  csend,  a  folyosókon   tűzoltóval. Látványos beavatkozás volt a huszonnégy órás látogatásom
                  halovány  fény  pislákol,  minden  más  lámpa  a  tűzoltókkal   lezárásaként. Az eset után visszatértünk a Dologház utcába, nagyjából
               együtt pihen. A szaladgálós benti cipő talpa nesztelenül surran a   éppen hat óra körül, amikor is már vártak ránk a „B” csoportos kollégák.
           hideg járólapon, miközben minden ajtó nyitva, a csend átjárja az egész   06:00  Hét  riasztással,  öt  ellenőrzéssel  és  rengeteg  új  élménnyel
         épületet.  A  garázsban  a  járművek  nyitott  ajtókkal,  mellettük  a  csizmák   gazdagodva  léptem  ki  a  Dologház  utcai  tűzoltóság  ajtaján,  és  egy
         „csőre töltve” várakoznak, a kabátok és a sisakok precíz sorrendben állnak.   ígérettel, hogy hamarosan még visszatérek ide egy újabb huszonnégy
         Bármelyik pillanatban megszólalhat a csengő, ami egy másodperc alatt   órás kalandra.
         rázza fel álmából a házat. Bizsergető adrenalin járja át az itt vendégeskedőt,
         valahogy hevesebben ver a szív és izgalmas minden pillanat.                         Kép és szöveg: Pirisi Zsolt
   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26