Page 19 - magazin-julius-augusztus

17

Huszonnégy óra tûzközelben

Lassan már egy éve annak, hogy elõször átléptem a katasztrófavédelem központi épületének kapuját, és ez idõ alatt
újságíróként szinte minden napomat a tûzoltók körül töltöttem. Az elmúlt hónapok során, miközben a hõsök munkáját
közvetítettem, a kezdeti kíváncsiságot csodálat, a munkamorált pedig hivatástudat váltotta fel. Elérkezett hát az ideje,
hogy farkasszemet nézzek a valódi tûzoltó hivatással: beöltöztem és huszonnégy órára a budapesti katasztrófavédelmi

mûveleti szolgálathoz költöztem. Ahol egy teljesen új világ várt rám… KaTaSZTróFaVÉDELEM 2014. július-augusztus

Maradandó élmény volt hajnali
fél ötkor felkelni és két megpakolt zsákot
keresztülcipelni az ébredező városon, hogy
hat órára a Dologház utcai tűzoltóságra
érjek. Innen, a VIII. kerületi laktanyából
vonul a budapesti káresetekhez a fővárosi
katasztrófavédelmi műveleti szolgálat
(KMSZ), így erre a különleges napra nekem
is ez lett az otthonom. A szolgálatváltás
minden reggel fél hétkor van, így mire
lepakoltam a holmimat és mindenkivel
váltottam pár szót, már kezdődött is a
napunk. Mozgalmas huszonnégy óra vette
kezdetét.
Ahogyan a vonuló tűzoltóegységek
és a műveletirányítók esetében, úgy a
KMSZ esetében is három csoport váltja
egymást 24/48-ban, csoportonként négy
fővel. Aznap én voltam az „A” csoport ötödik
tagja, a „jegyem” így az autó hátsó sorának
közepére „szólt”, ahonnan zavartalan
nagytotálban élvezhettem a kék lámpás
száguldást a belvárosi forgalomban. A
műveleti szolgálat vonuló járműve egy piros színű Mercedes Vito, rajta ahol riasztás híján adminisztrációs munkába kezdtek a „kollégák”. Eközben
hatalmas, citromsárga csíkokkal és mással összetéveszthetetlen fehér én igen jó ismeretséget kötöttem a nyolcadik kerületi kettes fecskendőre
betűkkel. Első utunk már kora reggel Budafokra vitt, ahol a XXII. kerületi beosztott egyik tűzoltóval, aki a nap folyamán bemutatta nekem az innen
őrs reggeli váltását ellenőriztük háromnegyed nyolckor. vonuló járműveket és felszereléseiket. Közelről láthattam a feszítővágó
A budafoki váltásellenőrzés után fél kilenc körül értünk vissza a berendezést, a pedálvágót, a különböző méretű és nevű tömlőket, és azt is
VIII. kerületbe. A laktanyában megejtett közös reggeli alatt megtudtam, láthattam, hogyan zajlik a gyakorlatban egy ajtórács felfeszítése.
hogy az épületen belül bármerre szabadon elnézhetek, hiszen ha riasztást „Figyelem, riasztás! Figyelem, riasztás! Tűzesethez. KMSZ!” –
kapunk, akkor az mindegyik helyiségben és mindegyik folyosón tisztán háromnegyed egykor, amikor épp a pedálvágót nézegettem csuklóig olajos
hallatszik, a riasztásra figyelmeztető lámpa pedig világít. kézzel, hangzott fel a magasban a reggel óta várt mondat. Eldobtam a
A reggeli után újabb ellenőrzésre indultunk, ezúttal az újpesti pedálvágót és rohantam az autónkhoz, ahol korábban már „csőre töltöttem” a
tűzoltóságra. A kétszintes épület alsó szintjén, a felfelé nyíló garázsajtók tűzoltó nadrágot és a csizmát. Belebújtam, nadrág fel, kabát fel, és már ugrás
mögött sorban álltak az indulásra kész járművek, felettük, a második is be a hátsó üléssorra. A riasztástól számítva százhúsz másodpercünk van
szinten találhatók a pihenőhelyiségek. A fenti folyosóról minden jármű közé rá, hogy útnak induljunk az autóval a laktanyából, akár nappal van, akár
egy körülbelül hét méter hosszú rúd fut lefelé, amin, mivel a filmvásznat éjszaka, akár eszik az ember, akár fürdik. Mindegy. Nekünk aznap átlagban
leszámítva most láttam ilyet először, muszáj volt nekem is lecsúsznom. hetvenöt másodperc alatt sikerült elhagynunk a garázst.
Miután kellően megégette szűz tenyeremet a vascső, a többiek kijelentették, Tizennyolc percen át száguldottunk, kék lámpával, szirénázva,
hogy a tűzoltók közti íratlan szabály szerint a rúdon csak azok csúszhatnak keresztül a forgalomban, villamossínen, körforgalomban, egészen a XVIII.
le, akik fel is tudnak rajta mászni, így kénytelen voltam égő tenyérrel, felfelé kerület szélére. A riasztási lapon kettes fokozat szerepelt: a külvárosi
is bizonyítani. Aztán persze kiderült, hogy csak teszt volt az egész... családi házak között a nagy melegben begyulladt a gaz, a lángok pedig
Utunk ezután a XIII. kerületbe vezetett, újabb ellenőrzésre. Itt, a a házak felé tartottak. Ez volt az első nagyobb tűz, amit élőben láttam és
Zsinór utcai laktanyában már tizenkét-tizenhárom méter hosszúak a rudak, átéltem. Útközben felvettem a kesztyűket és a sisakot is, de még így is
miközben átérhetetlenül vastagok, így meg sem próbáltam felmászni rajtuk. majd’ kimarta a szemem a tömény füst. Pislogtam, vakartam, köhögtem,
Igaz, lecsúszni sem. Ellenben bent állt a XIII. kerületi létraszer, ami egy nyolc de mentem előre és követtem a többieket. Kérdésemre, hogy ezt hogy
keréken guruló, majdnem negyven tonnás monstrum, amelynek a sofőrülése lehet bírni, a háttérparancsnok csak annyit mondott: „bírni kell és kész.”
egy magasságban kezdődik az ember fejével. Néhány percre elméláztam, Neki is vörösen könnyezett a szeme.
hogy milyen földöntúli élmény lehet egy ilyen géppel menni a forgalomban, Kint voltunk több mint egy órát. A tüzet négy fecskendő húsznál
kék lámpával, hangosan szirénázva, amikor mindegyik jármű utat ad neki... is több tűzoltója, négy oldalról támadva oltotta el. Miután elaludt a tűz,
11:00 Fél tizenkettő körül érkeztünk vissza a VIII. kerületi laktanyába, a szolgálat parancsnoka engem kért meg, hogy számoljam össze a