Page 19 - magazin-január
P. 19

évvel később az elsők között tettem le a kémény-     Később a fiaim is követtek a szakmába. Egy
         seprőmester-vizsgát, majd nyolc éven át a hete-      ideig mindketten, ma már csak a kisebbik fiam
         dik, és újra a tizenötödik kerületi kirendeltség     kéményseprő, de ő már kisgyerekként is szere-
         vezetője voltam a fővárosi kéményseprőipari          tett köröttem sündörögni, bejárni velem „dol-
                                                              gozni”. Így aztán az óvó néni után csak máso-
                                                              dikként tudtam meg, hogy egyszer ő is kémény-
                                                              seprő lesz.
                                                                A szabadság szeretete nem csak a munkában
                                                              jellemez, hiszen motorozom is. Tizenkét évig
                                                              chopperem volt, ma egy gyönyörű „vassal”, egy
                                                              900-as Triumph-fal tolom. Veresegyháziként
                                                              összejárok a helyi motorosokkal, a Defenderek-
                                                              kel meg a Veresi Grizzlykkel, és együtt élvezzük
                                                              a robogást. A legszebb utam az volt, amikor har-
                                                              mincöt motorossal együtt beutaztuk Székelyföl-
                                                              det. No, oda visszamegyek, amikor nyugdíjas
                                                              leszek…”




                           Fotók: Kissné Papp Timea és Sümeg László archívum

         vállaltnál. 2017 óta a katasztrófavédelem
         kéményseprője vagyok.
           Ebben a negyvenöt évben olyan sokat válto-
         zott a szakma, hogy már a gombcsavargatás sem
         a régi. Elsősorban nem a kotrásra vagy a műsze-
         rekre gondolok, hanem arra, hogy egykor szinte
         családtagok voltunk: vártak minket az emberek,
         kedvesek voltak és hálásak az elvégzett munká-
         ért. Az idősebbek még ma is szeretettel fogad-
         nak, de a fiatalok közül sokan úgy érzik, zaklat-
         juk őket, amikor az ellenőrzés miatt becsön-
         getünk. Láthatóan nem értik, hogy értük dol-
         gozunk.”

         A szabadság – ez vonzott mindig is                   Az asszony már kombinál
         „Mikor kéményseprőnek álltam havi 1950 forin-        „H’ja …hogy mit csinálok nyugdíjasként?
         tos kezdő fizetéssel, azért tettem, mert nem volt    Nincsenek fix elképzelések, de majd kérdezzen
         más. Dolgozni kellett, apám is ezt csinálta, hát     meg egy év múlva és elmesélem (nevet és meg-
         nekem is jó volt. Beleszoktam és megszerettem,       mutatja a lottószelvényét). A feleségem már kita-
         élveztem azt a szabadságot és változatosságot,       lált néhány dogot és mindig akad ez-az, amit
         amit ez a szakmunka adott: hogy megtervezhe-         meg kell javítani a ház körül vagy a kertben. Egy
         tem magamnak a napi feladataimat, amelyet            biztos, megtanultam jól bánni az időmmel és
         kiszínez az ügyfelekkel való beszélgetés.            unatkozni nem fogok.”
         Budapest gyönyörű a háztetők magasából.


                                            2021. JANUÁR                                                         17
   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24