Page 23 - magazin-június
P. 23

21

                                                                                                                   2017. június

         Száz évvel ezelőtt volt


         a nagy gyöngyösi tűzvész
         1917. május 21-e a legtöbb embernek nem mond
         semmit, azonban a gyöngyösieknek a várostörténet
         egyik legszomorúbb eseménye kötődik hozzá:
         hatalmas tűzvész pusztított ezen a napon a telepü-
         lésen.  A gyöngyösi kórház mosókonyhájának                                                                KATASZTRÓFAVÉDELEM
         kéményéből kipattanó szikra meggyújtotta az épü-
         let kátránypapírral bevont tetejét. Aznap szélvihar
         tombolt, a tűz könnyen terjedt, lángtengerré vál-
         toztatva az egész várost.
           1917 májusában igen száraz és viharos időjárás
         volt a településen. Május 21-én délután öt órakor a
         vészharang hangja törte meg a város csendjét: egy
         pusztító tűztenger érkezését jelezte.  A lakosok
         azonnal menekülni kezdtek, a rohanó tömegből
         csak azt lehetett hallani, hogy „Tűz van, tűz van!”.
         A kórház a város legsűrűbben beépített részén állt,
         ahol apró nád- vagy zsindelytetős házak zsúfolód-
         tak össze. A szűk zsellérközökön a tűz gyorsan ter-
         jedt egyik házról a másikra.
           Nem kellett sokat várni a tűzoltók bevetésére. A
         helyi tűzoltók munkáját az egri, a hatvani, a jászá-
         rokszállási és a környékbeli tűzoltók, valamint a
         hatos huszárok, a Ferenc-rendi szerzetesek és a gim-
         náziumi diákcsapat segítették. Az egységek a város
         több pontján is oltottak, munkájukat nagyban nehe-
         zítette, hogy a vizet csak nagyon körülményesen
         lehetett szállítani. Tekintettel arra, hogy a város a szá-
         razság miatt amúgy is vízhiányban szenvedett, a tűz-     Fotók: Vachott Sándor Városi Könyvtár, Mátra Múzeum, Szent Bertalan templom
         oltó testület az úgynevezett Kapitány-vizeshordó
         rendszert szervezte, vagyis minden háznál éjjel-nap-
         pal a tűzoltóság rendelkezésére kellett állnia egy víz-
         zel töltött, másfél hektós hordónak. (Török Kálmán:
         Gyöngyös 1909) Ez az intézkedés nem jelentett kielé-
         gítő megoldást a vízhiányra. A hagyomány szerint a
         tűzoltók borral, valamint a közeli Vámosgyörkről
         odaszállított vízzel próbálták megfékezni a lángokat.
         Az állomásról lajtoskocsikkal vitték a vizet az égő
         épületekhez. Ekkorra már számos ház lángokban
         állt, a Nagytemplom tornyai sem bírták a hatalmas
         tűzterhelést, egytől egyig leomlottak. Leégett a zsidó
         templom és a református paplak is. A gyöngyösi tűz-
         vész hírét a gomolygó hatalmas füstfelhő vitte a kör-
         nyező településekre, amely több tíz kilométeres     léseket. Nyolcezren maradtak hajlék nélkül, ami a
         távolságból is látszott.                            lakosság negyven százaléka volt, a keletkezett kár
           A tragédiát követő napon már csak izzó épület-    megközelítette a 21,5 millió koronát. Habár sok
         maradványokat lehetett látni. A családok mindent    épületet felemésztett a tűz, azért a tűzoltóknak
         elvesztettek, csak annyi ruhájuk maradt, ami a tűz  sikerült megmenteniük a városházát, a postaépüle-
         kitörésekor rajtuk volt.                            tet, a plébánia egy részét, a kaszinót, a polgári
           A tűzben 559 ház és 1400 melléképület égett le,   leányiskolát és még néhány házat. A tragédiának
         11 ember meghalt és 110-en szenvedtek égési sérü-   azért nem volt több áldozata, mert a tűz kitörése-
   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28