Page 22 - magazin-június

hogy a buszban utazók többsége az ülések közé
szorulva feküdt a járműben, volt aki eszméleté-
nél volt, mások eszméletlen állapotban. Három
ember a felborult roncs alá szorult. – „Ez az az
élethelyzet, amire sosem készülhet fel egy tűzol-
tó, bármennyire is tudja, hogy bármelyik nap
előfordulhat hasonló tragédia” – mondta Szita
főtörzsőrmester. „A látottak alapján az első dol-
gunk a műszaki mentéshez szükséges felszerelés
gyors előkészítése volt, majd nekiláttunk a busz
szétdarabolásának” – folytatta Rozner Zoltán. ¬–
„A keszthelyi második szer és a műszaki mentő Fotók: Horányi Árpád – Zalai Hírlap
megérkezésekor nekiálltunk az út menti akácos-
ból támfákat vágni azokra az üléshelyekre,
ahonnan a sérülteket szabadítottuk ki, nehogy
összeroskadjon a busz karosszériája” – idézte fel
Pinke Csaba.
A műszaki mentés csaknem hét órán át tar-
tott, Keszthelyről, Marcaliból és Zalaegerszegről
huszonöt tűzoltó dolgozott a kárhelyen. A sors
Fotók: Horányi Árpád – Zalai Hírlap
fintora, hogy éppen azon a napon, reggel hét
órakor állt volna először szolgálatba a
Zalaegerszegi Műszaki Mentőbázis részeként az
új, hatvantonnás műszaki mentő daru. Mivel
azonban a baleset éjszakáján dolgozó szolgálati
csoportban is volt megfelelően szakképzett sze-
mélyzet, az akkori zalaegerszegi tűzoltóparancs-
nok haladéktalanul gondoskodott a szer hely-
színre riasztásáról.
A sérültek mentéséről a következőképpen
emlékeztek vissza a tűzoltók: „Első körben a
könnyen hozzáférhető sérülteket kezdtük el
menteni, és átadtuk őket a mentősöknek. Ezzel
párhuzamosan, a busz hátuljától előre haladva
megkezdtük az ülések kivágását, hogy hozzá-
férjünk a beszorult sérültekhez, miközben tám-
fákat vágtunk és azzal támasztottuk meg a busz
karosszériáját, hogy ne roskadjon össze a saját
súlya alatt, a kiszedett ülések miatt. Második
körben a halottakat gyűjtöttük a körforgalom
közepén kialakított helyre. A busz alá szorult
holttesteket és a buszba szorult egy sérültet a
zalaegerszegi daru kiérkezésekor tudtuk kisza-
badítani, ekkorra azonban már kireggeledett…”
Az elmúlt évek egyik legtragikusabb buszbal-
esetében tizenhét felnőtt és két gyermek vesztet-
te életét, tizenhét ember súlyos, tizennégy pedig
könnyű sérüléseket szenvedett. Idén nyáron
immáron tizenöt éve lesz, hogy bekövetkezett a
tragédia, az idő szalad, az emlékek megkopnak,
de a helyszín felé autózva a lengyel zarándokok-
nak állított harangláb emlékmű sokunkban idézi
fel a tizenöt évvel ezelőtt történteket.

Cseresznyés Dániel tű. főhadnagy