Page 19 - magazin-június

17

2017. június

„Köszönöm,

hogy helyettünk is figyelnek!”

Az alábbi köszönőlevél és annak magyarázata a Fővárosi
Katasztrófavédelmi Igazgatóságra érkezett május végén. A történet
tanulságos. Tanulságos a tűzoltógépjárművek vezetőinek, tanulsá-
gos a gyalogosan közlekedőknek és mindenkinek, aki közlekedik.
A levelet szinte változtatás nélkül közreadjuk. KATASZTRÓFAVÉDELEM
„Tisztelt Parancsnok Úr!
Szeretném, ha átadná hálás köszönetemet annak a tűzoltógépjárműnek a
vezetőjének és parancsnokának, akik ma reggel (május 26), 7 óra 45 perc
körül, az utolsó utáni pillanatban meg tudtak állni és így elkerülték egy
gyalogos gyermek elgázolását Budapesten, a XI. kerületi Bocskai úton, az
iskolai zebránál.
Szemtanú voltam, a rolleres kislány magatartása megtévesztő volt és
érthetetlen… A kislányt nem ismerem, mégis a szülei nevében kérem, tol-
mácsolja köszönetemet a két tűzoltóautó vezetőinek és a két tűzoltóautó
csapatának. Köszönöm, hogy helyettünk is figyelnek!”
A történtekről a köszönőlevél írója, Szentai Erika így számolt be
abban a levélben, amit lánya osztályának írt tanulságul:
„Sziasztok!
Szeretnék megosztani veletek egy ma reggeli, iskolánk zebrájánál történt
esetet. Kocsival várakoztunk a sulinknál lévő Bocskai úti lámpánál, hogy
zöldnél befordulhassunk az iskola utcájába. A Kosztolányi Dezső tér felől,
a tűzoltóság irányából két „böszme” nagy szirénázó tűzoltókocsi fordult
ki. A visszapillantó tükörből is látszott, hogy sietnek. Az autósok gyorsan
reagáltak, mindenki lehúzódott a buszsávba. A tűzoltók előtt szabad volt
teljesen a Bocskai út. Piros volt a lámpájuk, ezért a XI. kerületi, újbudai
önkormányzat-épület előtt még a sziréna dallamát is átváltották, arra a
már tényleg elviselhetetlen, vijjogó hangra. A sulinknál a gyalogosok zöl-
det kaptak, de mindenki megállt, hogy elengedje a két tűzoltó monstrumot.
Nem volt autó az úton, ami takarta volna őket, de amúgy is, magas gép-
kocsik voltak. Tényleg olyan hangon jöttek, hogy még a süketnek is meg
kellett hallania. Szóval a Bocskai úti zebránál minden gyalogos megállt és
várt. Az úttest ezen részén széles a hely, így mindenki vissza is húzódott
egy kicsit beljebb. Kivéve egy rolleres kislányt. Olyan negyedikes-ötödikes
lehetett, aki eleinte egyhelyben állt. Aztán mégis elindult. Kitolta a rollert
az úttestre. Majd feleszmélt, hogy mintha jönne ott valami… A jelenet
amerikai akciófilmekbe illett. A tűzoltóautó satuféket nyomott, füstölgő,
csikorgó, aszfaltba beálló kerekekkel megállt, centiken múlott, hogy a
mögötte haladó másik tűzoltóautó nem szállt bele az elsőbe. Nem lett bal-
eset. Szerencsére. A kislány láthatóan teljesen elvarázsolt állapotban volt,
mintha nem is érzékelte volna, hogy mi zajlik körülötte. Megtévesztő volt
a magatartása, mert amikor zöldet kapott a zebra, nem indult el – valószí-
nűleg érzékelte, hogy a többiek mellette nem mozdulnak. A tűzoltóautó
vezetője joggal gondolhatta, hogy látja-hallja őt. Aztán mégis elindult.
Nem sokon múlott.
Ne menjünk bele, hogy kinek van elsőbbsége, írásomnak nem ez a
lényege. Kérlek titeket, hogy beszéljetek a gyerekeitekkel, hogy figyeljenek.
Nagyon, nagyon figyeljenek!
Üdv, Erika, „Lilla anyu”