Page 20 - magazin-december
P. 20
PORTRÉ18
„Játszom a mások örömére,
csinálgatom a citerát
a saját boldogságomra…”
Beszélgetés Szakál László
nyugalmazott tűzoltóval, népi iparművésszel
Huszonhárom éven át szolgált beosztott tűzol- Magyarországon, hanem a világ számos országá-
tóként a hódmezővásárhelyi laktanyában a ban ismerik és elismerik.
ma már nyugdíjas Szakál László. A főtörzsőrmes-
ter elmondta, lelkileg nagyon nehezen viselte a l Hódmezővásárhelyen születtem, földműves
tűzeseteknél és a baleseteknél tapasztalt emberi család negyedik fiaként. Nyolcévesen ismerkedtem
tragédiákat. Többször előfordult, hogy ismerősök, meg a citerával, amely azóta az életem elválasztha-
barátok házához riasztották az egységüket, mind- tatlan része – kezdte történetét a nyugalmazott
ez a mai napig meglévő nyomot hagyott benne. főtörzsőrmester. – Azóta gyakorolok, zenélek ezen
a hangszeren, lassan hatvan éve már! Zenéltem
Ennek ellenére a hivatástudat egészen 2002-ig a
laktanyában tartotta, innen vonult nyugdíjba. lakodalmakban, játszottam citerazene-
Azóta kizárólag egyetlen szenvedélyének, a citera- karban, sőt, harmonikán is megtanul-
készítésnek él. 2010 óta népi iparművészként tam játszani, de a citerámat sosem
készít hangszereket, munkásságát már nemcsak hagytam magára.
Szakál László huszonévesen vett
először a kezébe igazi, sándorfalvi
készítésű citerát, amely egy csoda volt
számára. De akkor az ára miatt
reménytelen volt, hogy megvegye a
húros hangszert. Így elhatározta, hogy
elkészíti magának. 1975-ben kezdte
gyűjtögetni azokat a faanyagokat, ame-
lyekből máig is dolgozik. Végül több
mint húsz évvel később, 1997-ben
készítette el az első saját citeráját.
l Hódmezővásárhelyen az 1910-es
évektől kezdve mindig volt citerakészí-
tő. De mindig csak egy – mesélte László. – Jelenleg
én készítem ezeket a hangszereket a városban.
Igyekszem az elődök méltó utódja lenni, szakmai-
lag és emberileg is megfelelni a kihívásoknak.
Máshogy nem lehet csinálni, csakis a régi mesterek
