Page 12 - magazin-október
P. 12
XL – negyven év
a pályán
Magyarország belügyminisztere a
hivatásos állományban eltöltött
negyven év elismeréseként tűzol-
tósági szolgálati jelet adományo-
zott Jambrik Rudolf tűzoltó ezre-
desnek, a dél-pesti kirendeltség
vezetőjének, aki az elismerést
szeptember 29-én, a BM Országos
Katasztrófavédelmi Főigazgató-
ságon vette át.
Az ezredes a tűzoltók közül máso-
dikként kapta meg XL-es jelvényt,
rajta kívül ilyen elismerése csak a
Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Katasztrófavédelmi Intézetének
közelmúltban nyugállományba
vonult vezetőjének, prof. dr. Ble-
szity János ny. tűzoltó altábornagy-
nak van.
Több mint negyven év tapasztalat, élethosszig tartó színvonalú védőruhákat és légzőkészülékeket ala-
tanulás, elkötelezettség, lelkesedés – ez jellemzi pul véve csoda, hogy túléltük. Azt sem fogom soha
Jambrik Rudolfot. A kirendeltségvezetővel felidéz- elfelejteni, hogy mennyit tanultam a tűzoltóktól,
tük a mögötte álló évek legszebb és legmeghatáro- akik felkaroltak és mindent elmagyaráztak”.
zóbb pillanatait, emellett szót ejtettünk arról is, Tisztán emlékszik az első vonulásokra, amikor egy-
hogyan kezdődött a pályafutása, hol tart most. ből a legrosszabbal kellett szembesülnie, ezzel
együtt a félelmet legyőznie. „Rögtön az első vonu-
Hiába a szakmában töltött évtizedek, Jambrik lásaim alkalmával már olyan helyre mentünk, ahol
Rudolf számára – saját szavai szerint – a tűzoltás halott is volt, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez
még mindig egy mindennap megújuló kihívás. nem zavarhat meg, nincs idő hezitálni, cselekedni
Márpedig az ezredes minden olyan dolgot szeret, kell.” Mindig megelégedéssel töltötte el, ha segíte-
ami valamilyen kihívást hordoz, így nem volt vitás: ni tudott, ez egyfajta akkumulátorként hajtotta
a tűzoltó pályát neki találták ki. előre. „Vezetőként is mindig arra törekszem, hogy
ha bejön hozzám egy kolléga, akinek segíteni kell
„Az álom gyerekkorban kezdődött, amikor a és tudok is, akkor azonnal tegyem meg a megfelelő
bátyámmal 5-6 évesen órákat is képesek voltunk lépéseket.” Hét évet dolgozott beosztott tűzoltó-
várni az utcasarkon arra, hogy megjelenjen egy ként, ezt a hét évet a legszebb időszakként tartja
tűzoltóautó” – mesélte. Az ifjonti lelkesedés később számon, majd elvégezte a tiszti iskolát és főiskolá-
sem hagyott alább, és a sorkatonai szolgálat után ra ment. Először a Roham/1 szerparancsnokaként,
maga váltotta valóra a gyerekkori álmot azzal, majd húsz évig a tűzoltási csoport vezetőjeként
hogy tűzoltónak jelentkezett. A kirendeltségvezető dolgozott. Az a fajta tűzoltó, akit a hivatástudat
szívesen gondol vissza első szolgálati napjaira: szolgálaton kívül sem hagy pihenni. „Amikor sza-
„rengeteg tűz volt akkoriban, viszont kevesebb badnapos voltam és hírt kaptam arról, hogy vala-
közúti baleset. Sokszor vonultunk pincetűzhöz és hol nagy tűz van, fogtam magam és már indultam
gyártűzhöz. Ezek a legtöbb esetben embert próbá- is. Azt hiszem, ma katasztrófaturistának nevezné-
lóak voltak. A gyakorlóruhán kívül ezüst sisakunk nek, de ezeknél az eseteknél külső megfigyelőként
és egy ezüst esőkabátunk volt, ami nem nagyon rengeteget tanultam, a tudást a későbbiekben
védett, viszont a melegben összezsugorodott. A kamatoztatni tudtam.” 2009-ben érkezett el az a
csizmát és kesztyűt, valamint az elemlámpát pedig
magunknak kellett beszerezni. A mostani, világ-
