Page 33 - katved-június

31

Varázsló kezek eszébe, hogy mennyire egyedi és személyes ajándék lehet egy rajz a szere-
tett emberről. De én még mindig azt mondom, hogy valójában a saját magam
szórakoztatására rajzolgatok.
Farkas László tûzoltó százados, a miskolci katasztrófa- • Úgy látom, hogy már nem csak a grafitot és a szenet használod a
képek elkészítéséhez. Milyen technikával „rajzolgatsz” még?
védelmi kirendeltség hatósági osztályán teljesít szolgá- • Bizony, a rengeteg portré készítése közben egyre nagyobb késztetést
latot minden nap, viszont a délutánokat és a hétvégé- éreztem arra, hogy más technikát is kipróbáljak. Akvarelljeim is vannak nagy
ket más elfoglaltságnak szenteli. Ha találgatni kellene, számban. Elég nehéz ugyan vízfestékkel dolgozni, ennek ellenére szeretem.
talán elsô körben sokan arra tippelnének, hogy sportol. Pár hónapja olajfestékkel is elkezdtem dolgozni, vagyis jobb szó, hogy ba- KATASZTRÓFAVÉDELEM 2013. június
rátkozunk – az olaj meg én. Szeretem a festésnek ezt a fajtáját. Össze sem
Persze ez sem áll messze a valóságtól, hiszen szabad- lehet hasonlítani a szénnel való rajzolással. Törekszem arra, hogy a lehető
idejét aktívan és maximálisan kihasználva tölti – spor- legjobb színvonalat hozzam ki magamból és folyamatosan képezzem ma-
tol, fest, gitározik és nem utolsó sorban gyereket nevel. gam. Tisztában vagyok azzal, hogy egyik technikával sem tudok tökéletes

Farkas László 1973-ban született Miskolcon. A
katonaság alatt eldöntötte, hogy egyenruhás lesz.
1996-ban lett hivatásos tűzoltó. Gépkocsivezető-
ként kezdte, majd a tűzmegelőzésre került, jelenleg
pedig a hatósági szakterületen teljesít szolgálatot.
Igazi elhivatott katasztrófavédelmi szakember,
de délutánonként önálló életet élnek keze alatt az
ecsetek, ceruzák…, kottafüzet. Varázsol… színes,
tökéletes embereket, tájakat, hangokat, ütemeket.
A család mellett több hobbija van, viszont a sportra
marad a legkevesebb ideje. Portrékat készít, akva-
rell tájképeket fest és egy együttes basszusgitáro-
sa. Mellette nem unalmas az élet.

képeket készíteni, de a kollégáimtól, családomtól és a barátaimtól
rengeteg elismerést kapok. Ezek erősítenek folyamatosan abban,
hogy ne hagyjam abba. Pozitív visszacsatolásnak érzem azt is,
hogy a szerencsi hivatásos tűzoltó-parancsnokság tűzoltóbálján
az egyik művemet méltónak találták arra, hogy fődíjként sorsolják
ki a tombolán. A legnagyobb ösztönző erő pedig az, hogy egyre
többször adódik alkalom női társaságban festenem – a kislányom
ugyanis velem szokott tartani. Úgy látom, van érzéke a festéshez.
• Milyen szerepe van a művészetnek az életedben?
• Elsősorban tűzoltó vagyok, nem vonulok, de szeretem a hivatá-
somat, a festés, rajzolás hobbi. Nem tagadom, a rajz teljesen ki-
kapcsol, a napi munka után szeretek ezzel foglalkozni. Azért azt
meg kell említenem, hogy nem én vagyok az egyetlen a családban,
akinek van tehetsége a festészethez, az egyik nagynéném festőmű-
vész Ausztriában. Régen találkoztunk, így nem tud tanácsokat adni,
de mindig felnéztem rá a tehetsége miatt. A közeljövőben a Sze-
rencsi Általános Művelődési Központban egy kiállítást szerveznek,
ahová egy szintén rajzoló barátommal együtt meghívtak minket.
• Szinte hihetetlen, hogy előképzettség nélkül születnek olyan mun- Kíváncsian várom már, bár egy picit tartok a véleményektől. Soha nem sze-
kák a kezed alatt, amelyek teljes hitelességgel adnak vissza arcokat, rettem nagy tömeg előtt szerepelni annak ellenére, hogy jelenleg egy zenekar
kifejezéseket, érzéseket. Mikor fogtál először ecsetet a kezedbe? gitárosa is vagyok. Tudom, tudom, most az a kérdés, hogyan és mióta… Álta-
• Általános iskolás koromban a rajzórákon rajzolgattam, de az csak irka-fi rka lános iskolás koromban nagy hisztizés árán kaptam a szüleimtől egy gitárt és
volt, semmivel nem rajzoltam szebben vagy jobban, mint a társaim. Sem- erősítőket. Akkor ez volt a menő. Nem tudom, hogy hiba volt-e vagy szeren-
milyen előképzettséggel nem rendelkezem, autodidakta módon képeztem, cse, de attól fogva gitározom. Két éve megkeresett egy baráti társaságból álló
képezem magam. Pár évvel ezelőtt a szüleimtől születésnapomra viccből együttes, a WENT, és azóta a basszusgitárosi posztot én töltöm be. Egyre
kaptam ajándékba egy rajzkészletet. Megbeszéltük, hogy senki nem vesz többször lépünk fel zenei rendezvényeken, főleg így a jó idő beköszöntével.
nagy ajándékot a másiknak, hiszen a megemlékezés a fontos. Édesanyám Az viszont biztos, hogy zenei tehetségkutatón nem indulunk, így közeledve a
úgy gondolta, hogy mégis meglep valamivel. Volt is nagy meglepődés, hiszen negyvenhez… Általában saját számokat játszunk, a teljes zenekar részt vesz
erre soha nem gondoltam volna. Kipróbáltam az ajándékomat és a környe- a hangszerelésben és a szövegírásban, de saját szerzeményeim is vannak.
zetem véleménye alapján nagyon jól sikerült a rajz. Soha nem felejtem el az • Előfordul, hogy munka közben egy dallam jár a fejedben?
első képemet, ami egy templomtornyot ábrázolt, majd azt tájképek követték. • Persze, de mire a gitár közelébe kerülök, mindent elfelejtek. Az is előfordul,
Később elég bátorságot éreztem ahhoz, hogy lerajzoljam a kislányomat, még hogy a próbákon vagy rajzolás közben egy-egy bonyolultabb munkahelyi fel-
grafi ttal. Az egyik barátom látta a képet és az jutott az eszébe, hogy a barát- adat villan be, de jól tudom kezelni …
nője karácsonyi ajándéka tőlem lesz…így készítettem egy újabb portrét, de
ezt már szénnel. Ezt követően „beindult az üzlet”, egyre több embernek jutott Dr. Hudák Andrea tű. hadnagy