Page 14 - magazin-október

Portré

Kissné Papp Timea

ÖTVEN ÉV TÖRETLEN

SZAKMASZERETET

Nyugdíjba vonul Kajlik Sándor kéményseprőmester

Élénk tekintetű, vidám kollégát mutatott be a minap egyik munkatár-
sam. – A mesterem. Miatta lettem kéményseprő én is és a bátyám is…
hamarosan nyugdíjba megy – mondta. Majd rákérdezett: Írnál róla?
Kajlik Sándor – rázott velem kezet az élénk tekintetű, vidám kolléga.

– Negyvenkilenc év és kétszázegynéhány nap
munkában eltöltött idő után október 20-án
megyek nyugdíjba a Pest megyei ellátási cso-
porttól – mondta a ráckevei születésű Sanyi
bácsi, akit kérdeznem sem kellett, már mesélte is
a történetét.
– Tizenkét éves lehettem, amikor elhatároz-
tam, hogy kéményseprő leszek. A falunkban
dolgozó akkori kéményseprő a családunk barát-
ja volt. Gyakran benézett hozzánk, sokat mesélt
arról, merre járt, mit csinált…
Igazán életvidám, vicces ember
volt. Láttam, hogy mindenki sze- mesteremmel egy-egy címre a
reti, szabadon dolgozik, maga hidegben, de fiatal voltam, iga-
osztja be a munkaidejét. Ez zán azt se bántam. Aztán ez lett
nagyon tetszett. Így aztán semmi az életem – mondta.
más szakmát nem akartam tanul- Szigetújfalu, Szigetcsép, Szi-
ni, mint kéményseprést. Jelent- getszentmárton, Szigetbecse volt
keztem ipari tanulónak, és ’70 az első körzete, ahol eleinte
szeptemberében kezdtem dol- havonta járt kéményellenőrzésre,
gozni a Pesti Magyar Kémény- tisztításra. A környéken lakók
seprő, Cserépkályha-építő és szinte családtagként tekintettek
Gázszerelő Vállalatnál. Két éven rá, sok helyen ebéddel várták.
át két nap suli és négy nap Idővel egyre ritkábbak lettek a
munka várt. Nagyon szerettem. kötelező ellenőrzési időpontok
A legnehezebb az volt, amikor és Makád, Lórév, Haraszti ligetes
kilométereket gyalogoltunk a része, Dunabogdány és Zsámbék

12 KATASZTRÓFAVÉDELEM