Page 22 - OKF Online Magazin
P. 22
magazin20
„Csak innen jussunk ki!”
– pszichikai tréning a szóvivő szemével
Két dolog járt a fejemben, miközben próbáltunk kijutni Csényében, az egykori óvóhely
földalatti labirintusából. Egyik gondolatom az volt, hogy „csak innen jussunk ki!”, más-
részt pedig a Mancs című, nemrég látott magyar film egyik jelenete jutott az eszembe:
egy romok alatt rekedt kislány segélykiáltása visszhangzott folyamatosan a fülemben,
mintha én is őt keresném. Na de kezdjük az elejéről!
Már tavaly elkezdődtek, nem hagytam otthon a fényképe- lett. „Tuti nem fogom bírni…
idén pedig folytatódtak a zőgépemet, és elsőként lemerész- és mi lesz, ha rosszul leszek…
pszichikai tréningek Vas kedtem a tűzoltók után egy-két mit szólnak majd a tűzoltók…
megyében, melyek keretében a fotó erejéig, na meg persze, hogy de hogyan is kell felöltözni…
tűzoltók egy használaton kívü- felmérjem a terepet. Már maga sose volt még rajtam légző…mi
li óvóhelyen gyakorlatoznak. az objektum hátborzongató volt, van, ha bepánikolok?” – ezek a
Erdélyi Krisztián tűzoltó ezre- régi, háborús időket idézett. gondolatok cikáztak végig a
des, megyei katasztrófavédelmi Földalatti, dohos, labirintussze- fejemben. Azzal nyugtattam
igazgató maga is kíváncsi volt rű folyosók, vasajtók, írógépek, magam, hogy semmi bajom
az objektumra és a gyakorlatra, penészes szociális helyiségek. nem lehet, hiszen jó kezekben
ezért úgy döntött, nemcsak hogy A folyosókról mindkét oldalra vagyok, vigyáznak rám.
kimegyünk, hanem végig is visz nyíló szobákban egy-egy asztal
magával a tréningpályán. Azt székkel és emeletes vaságyak. Mire ezeket végiggon-
mondta: „Teljes védőfelszere- Mintha visszamentünk volna az doltam, két kolléga feladott
lés – védőruha, kabát, kesztyű, időben. Messze értem el a tűz- rám mindent, amit egy valós
csizma, légző –, intézd és jössz oltókat, mert az első húsz méter helyzetben ilyenkor viselni
velem!” után csak a sűrű füstöt és a sötét kellene, a kezembe nyomtak
folyosókat láttam. És azok a han- egy hőkamerát, egy rádiót
A helyszínre érve már javá- gok…! Horrorfilmekbe illő siko- és indulhattunk. Nem sok
ban gyakorlatoztak a körmendi lyok, robbanások, gyermeksírás mindent láttam, a légző fur-
hivatásos tűzoltók. A feladatuk szűrődött ki a zsilipajtók mögül. csa volt, a kesztyűben pedig
egy veszélyesanyag-tartály, illet- – amibe kétszer belefért a ke-
ve egy sérült ember megtalálása Csupán egy-két fotóra ju- zem –, elég volt megtartani a
és kimentése volt. Szóvivő lévén tott időm, aztán készülni kel- műszereket.
Azt hiszem, dolgozott az
adrenalin. Először arra kon-
centráltam, hogy le ne essek a
lépcsőn és erősen figyeltem az
igazgató hőkamerára vonatko-
zó magyarázatát, ami a sisakon
keresztül nem is volt olyan egy-
szerű dolog. Aztán beléptünk a
csapóajtón, és nem volt visszaút.
Eleinte olyan volt, mintha egy
szellemkastélyban járnék…azok
a hangok! Benéztünk minden
helyiségbe, minden sarkot átvi-
lágítottunk, hogy meggyőződ-
jünk róla, nincs ott mentendő
személy. Pár percen belül meg-
találtuk a veszélyes anyagot és
továbbindultunk, hogy felku-
tassuk a sérültet. Bele a sűrű-
