Page 14 - magazin-május
P. 14
Időszerű kérdések
zésben. Aztán egy napon felment vele az első A napi munkára terelem a szót. Kinyílik és
padlásra, ahol „megcsapta a korom szaga” és nevet, hogy mennyire szereti a kollégáit, a
innentől nem volt menekvés. Fehérből fekete lett. „fiait”, hiszen nőként ő a mesterük. Mindent
„Nagyon jó volt apuval dolgozni, tőle tanulni.
Olyan szelíden csendesen beszélt mindenkivel –
ügyfelekkel, kollégákkal, beosztottakkal. Ha
megdorgált valakit, akkor sem emelte fel a
hangját. Abba szerettem bele, ahogyan őt szeret-
ték az emberek. Arra vágytam, hogy engem is
így ismerjenek és tiszteljenek, mint őt…, és arra
Fotók: Petre Csilla archívum
megbeszélnek, a rossz állapotú kémények esete-
it megvitatják és egyáltalán nem baj, ha tokától
bokáig kormosak. Először minden kéményt
megpróbálnak tisztítással helyrehozni, sőt, ha
végül le kell tiltaniuk egy-egy kéményt, mindig
keresik a megoldást, hogy ne hagyják cserben a
tulajdonost. Szeretettel beszél az életéről, a mun-
kájáról energikusan, a családról humorral.
Hallgatom, de már nem a következő kérdésen
jár az eszem, mert már értem, hogy amikor azt
mondta „mi nem búcsúzunk, mi megköszö-
vagyok a legbüszkébb, hogy azt érzem, ez sike- nünk”, akkor nem csupán azokra gondolt, aki-
rült. Képzeld arról álmodoztunk, hogy a Petre ket vagy amiket el kellett engednie, hanem azt
családból kéményseprő-dinasztia lesz itt fogalmazta meg, ami őt erőssé teszi … és amíg
Baranyában és az Ormánságban. Végül nem let- erő van, egyáltalán nem számítanak az évek.
tünk, mégis vicces visszaemlékezni erre az idő-
szakra.”
12 KATASZTRÓFAVÉDELEM
