Page 21 - magazin-március
P. 21
bennük, de mindenben támogattak, és hagytak
kibontakozni bennünket. Egy nagy és szeretet-
teljes családban nőttünk fel, és mi is ebben a
szellemben neveljük a gyermekeinket.
Számíthatunk egymásra, ezért is jó, hogy más-
más szolgálati csoportban vagyunk, mert így
mindig van otthon valaki, ha segítség kell.”
Legvégül arra voltam még kíváncsi, van-e
közös hobbijuk, és saját bevallásuk szerint
miben hasonlítanak, és miben különböznek a
legjobban.
„Régebben a sportlövészet volt a közös hobbi,
de ma már nincs rá idő – válaszol most is első-
ként Zsolt. – Én pár éve kezdtem újra sportolni,
crossfitt és fegyencedzést csináltam, mert kell a
mozgás! Negyvenhét évesen indultam a TFA-n,
a legerősebb tűzoltók versenyén, nagyon elfá-
radtam, de végigcsináltam, és egy nagy kaland-
nak éltem meg!”
„A család szeretete és fontossága – mindket-
tőnknek ez van az első helyen. Hogy miben
különbözünk? – Talán a vérmérsékletünkben. Én
nyugodtabb típus vagyok – mondja Attila –
Zsolt pedig „mozgalmasabb”.
Még elkészítjük a fotókat és elköszönünk,
amikor megszólal a jól ismert riasztási csengő-
– A döntésemre természetesen hatás-
sal volt, hogy a testvérem akkor már
kilenc éve tűzoltó volt. Édesapánk-
nak köszönhetően nekem is minden
típusú járműre volt jogosítványom,
engem is örömmel fogadtak a sofő-
rök között. Huszonöt évvel ezelőtt
vettem feleségül Nikolettet és van
két gyönyörű lányunk, Lili és Virág.
Mind a ketten Szegeden tanulnak,
Lili német-testnevelés szakos tanár-
nak készül, Virág pedig sportedző-
nek. (Zsolt látja a tekintetemben a
kíváncsiságot és válaszával megelőzi a
kérdésemet) …Nem, nem ikrek, de
nagyon közel állnak ők is egymás-
hoz, egy év köztük a különbség.” Fotók: Családi archívum és Kovács Andrea
Amikor rákérdezek, hogy a szülők hogyan
fogadták, hogy mindkét fiuk tűzoltó lett, szinte hang. Egymásra néznek és csak ennyit monda-
egyszerre mondják, de végül Zsolt fejezi be a nak búcsúzóul: „Jó volt az időzítés!”
mondatot. „Mindig volt egy természetes féltés
2021. MÁRCIUS 19
