Page 30 - magazin-február
P. 30
Magazin
ték a leégett ház újjáépítését, a tetőszer-
kezet a tűzesetet követő egy hét múlva
ismét állt. A családfő képeket is mutatott
az újraépítésről, kesergés helyett abban
reménykedve, hogy újjáépítik mindazt,
amit megálmodtak. Mindez hatalmas
energiát adott a hallgatóságnak, hiszen
korántsem irigylésre méltó helyzetük-
ben lendületesek, önzetlenek és hálásak
maradtak. Mivel élénken érdeklődtek a
tűzoltójárművek iránt is, ígéretet kaptak
arra, hogy amint ismét látogatható lesz a
laktanya, szeretettel várják őket.
Egyelőre búcsúzóul az utcáról, a nyitott
szertárkapun keresztül csodálhatták
csak meg a korábban a házuknál dolgo-
zó járműveket.
Miután a gyerekek bemutatkoztak, elmond- A szívbemarkoló történetet Nagy Zoltán tűz-
ták, hogy szeretnék megköszönni a tűzoltásban oltó főhadnagy, a dabasi hivatásos tűzoltó-
résztvevők munkáját, és rögtön át is adták az parancsnokság „A” szolgálati csoportjának
általuk készített rajzokat. Azokon az égő házu- parancsnoka így idézte fel. „A lassan másfél
kat és a tűzoltókat örökítették meg, és két, kacs-
ka betűkkel írt mondat is olvasható volt rajtuk:
„SZERETLEKTŰZOLTÓK”, illetve
„SZERETLEKTŰZOLTÓBÁCSIK”.
A híradóhelyiségből kukucskáló tűzoltók
arcán mély érzelmek látszottak, hiszen miköz-
ben végiggondolták, miféle tragédián is van túl
a család, az is eszükbe jutott, hogy ők maguk is
családapák. Nemcsak a kicsik, hanem szüleik is
megköszönték a tűzoltók munkáját. Elmesélték,
miként védték meg a kollégák az értékeiket,
illetve hogy mentették meg legalább egy részét
az otthonuknak. Kiderült, hogy már megkezd- Fotók: PMKI KMSZ és Dabas HTP
évtizedes tűzoltó pályafutásom során volt már
párszor alkalmam fogadni elismerést, köszöne-
tet, közvetve gyermekek tűzoltós rajza is eljutott
hozzánk, de mind közül talán ez volt a legtisz-
tább, és megrendítőbb találkozásom. Szemtől
szemben álltam azokkal a kis hősökkel, akik
szinte bálványozzák azt, amit mi csinálunk. A
távozást követően jó néhány kollégától hallot-
tam, hogy igen, ezért érdemes, ezért kell csinál-
ni, mondták, miközben meghatódva méláztak a
színes rajzok és betűk felett.”
28 KATASZTRÓFAVÉDELEM
