Page 26 - magazin-december

Portré

Leskovics Zoltán tűzoltó alezredes, tűzoltósági főfelügyelő

ZÁHONYI CENTENÁRIUM

Száz évvel ezelőtt néhány bátor, falujáért felelősséget érző záhonyi
ember alakította meg a Záhonyi Önkéntes Tűzoltó Testületet. Korábban
már jogszabály kötelezte volna a települést a tűz elleni védekezés meg-
szervezésére, ám amit nem tudott elérni az írás, megtette helyette a

pusztító tűz. 1919 nyarán többször is felütötte fejét a „vörös kakas”, öt
porta vált a tűz martalékává.

A kezdeti anyagi nehézségek miatt a testület volt, hogy a Tisza-parti pályán gyakorolják a
kultúrműsorokat, bálokat rendezett, a bevétele- beszerzett motoros fecskendő kezelését. 1970
ket ruházatra és felszerelésre fordította. tavaszán nem a tűz, hanem a víz tette próbára a
Figyelőszolgálatuk fő helyszíne a református
templom tornya volt, onnan be lehetett látni az
egész települést és a határt is. Az 1930-as évek
végére stabilizálódott az egylet tíz-tizenkét fős
állománya, és a mai Ady Endre utcában lévő
tűzoltószertár is csinosodott. Ám a II. világhábo-
rú jelentős károkat okozott az önkéntes tűzol-
tóknak is. A községben dúló fegyveres harcok
során nagyon sok épület károsodott, romba dőlt
a templomtorony, mintegy másfélszáz férfi
lakost málenkij robotra hurcoltak, köztük szinte
a teljes önkéntes tűzoltó testületet.
A háború után újjászerveződött az egylet,
rendszeressé váltak a képzések, az elméleti
ismeretek megszerzésén kívül arra is lehetőség

tűzoltókat. A Tiszán levonuló
árhullám miatt a „legények” a
gáton voltak, homokzsákokkal
erősítették meg a töltést, illetve 24
órás figyelőszolgálatot láttak el.
Időközben a település gazdasági
szerepe egyre erősödött, Záhony és
térsége Európa egyik legnagyobb
vasúti csomópontjává, kvázi szá-
razföldi kikötőjévé fejlődött. A vas-
úton fokozódott a tűzveszély koc-
kázata, erre is fel kellett vértezniük
magukat a tűzoltóknak. 1971
novemberének utolsó napján pél-

24 KATASZTRÓFAVÉDELEM