Page 19 - magazin-október
P. 19
ben teljesen ki tud kapcsolni
és később feltöltődve tud
koncentrálni felelősségteljes
feladataira.
„Feleségemmel már
huszonkét éve házasok
vagyunk, ő már tűzoltóként
ismert meg, akként fogadott
el. Tudta, hogy ez a hivatás
veszélyekkel járhat, sosem
kérdezgetett, sosem erőltet-
te, hogy mondjam el, mikor,
mi történt. De ha látta raj-
tam, hogy rosszabb napom
volt, mindig megnyugtatott
és mindig segített, hogy túl
legyek a nehezén.” – mond-
ta Horváth Gábor. Az egyik
fia tizenhat, a másik húszé-
tően meg is kezdtem az akkori alaptanfolyamot ves, ha egy napon tűzoltók szeretnének lenni, ő
és a képzést” – folytatta az alezredes. Mint mindenben támogatni fogja őket. A parancsnok
mondta, parancsnokként hiányzik neki a vonu-
lós élet, az azzal járó szervezett bajtársias közeg,
amelyben a tűzoltók a huszonnégy órás készen-
léti szolgálatot töltik. Nagyon szerette a bajtár-
saival a csapatsportokat, labdarúgást, röplabdát,
volt, hogy rendszeresen pingpongoztak. A hat-
vani és a Heves megyei tűzoltósportcsapatnak is
oszlopos tagja volt, a százméteres akadálypálya
volt a kedvence. Természetesen a jelentősebb
káresetekhez vezetőként továbbra is vonul, ha
Fotók Horváth Gábor archív
mindig Hatvanban vagy vonzáskörzetében élt,
iskolába is itt járt, katona is a közeli Boldogon
volt, és egész életében Hatvanban, vagy egy kör-
nyező településen lakott. Az alezredes zárásként
úgy fogalmazott: „Mérhetetlenül büszke vagyok
arra, hogy az utóbbi huszonöt évet Hatvan és
körzetének védelmében szolgálhattam mint tűz-
szükséges, irányítja a beavatkozást. A magán- oltó. Célom, hogy parancsnokként továbbvi-
életben továbbra is fontos számára a sport, ked- gyem a városi tűzoltók megbecsülését és jó hír-
venc hobbijának a horgászatot tartja, mert köz- nevét!”
2020. OKTÓBER 17
