Page 19 - magazin-július-augusztus

kinthetők. Legnagyobb alkotása, amely fél évig
készült, az a székelykapu, amely Mórichidára
került.
A nyugdíjas tűzoltónak a faragás mellett
másik szenvedélye is van: szívesen fest képeket
és gyakran ragad tollat is. A „Szentiváni
Krónika” nevű újság alapítójaként rendszeresen
publikál a helyi lapba, de több mint száz írása –
elsősorban a helyi kulturális életről – már a
Kisalföld című napilapban is olvasható volt.
Évszakok című verseskötete, amelyben a húsz
vers mellett több faragott művének fotója is sze-
repel, 2010-ben jelent meg a Szentivániak
Szentivánért Alapítvány gondozásában.
A most hetvenéves tűzoltó napjai aktívan tel-
nek, közelben lakó négy unokája társaságát is
gyakran élvezi. Egykori bajtársaival rendszere-
sen tartja a kapcsolatot, a nyugdíjas-találkozó-
kon szívesen emlékeznek meg a régi idők bea-
vatkozásairól. Lakóhelyén alakult nemrég egy
önkéntes tűzoltó egyesület, az ő tevékenységü-
ket is szívesen támogatja a fáradhatatlan, sokol-
dalú tűzoltó.

alatt sokat alkotott, és teszi ezt ma is; legyen szó
fafaragásról, versírásról vagy festésről. Munkái
közül a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság
falát díszíti a tűzoltószereket és eszközöket
ábrázoló fafaragása, a tűzoltóság egyik előteré-
ben pedig az a fából készült makettje áll, amely
az egykori győri tűztornyot ábrázolja, és ame-
lyet Nagy Ferenc kollégájával közösen készített.
István a fafaragásra egy betegség során szán-
ta rá magát azzal a céllal, hogy hasznosan töltse
idejét. „Fogtam egy bicskát és farigcsálni kezd-
tem egy darab fát.” – mesélte. Kezdetben több
különböző motívumot is kipróbált, de végül
rátalált arra a módszerre, amellyel szobrokká,
apró tárgyakká, vagy épp képekké formálódott
az anyag. Nyugdíjasként szakkört indított lakó-
helyén, Győrszentivánon, ahol sokakkal –
főképp idősekkel – szerettette meg a fafaragást.
Faragott alkotásai a község közterületein, az
iskolákban és a művelődési házban is megte-

2020. JÚLIUS-AUGUSZTUS 17