Page 23 - magazin-november
P. 23
21
ak erőt Fotók: Nagy Gábor vannak, mint például a kacsa, a Büszkén mesélte, hogy idén
nyúl, a liba. Ezen a részen szabad- már saját tojásból, saját keltetés-
ez KATASZTRÓFAVÉDELEM 2016. novemberfoglalkozás keretein belül simo- sel megmaradtak a struccfiókák,
gathatják, etethetik őket, közben így „Bocsikának” vannak testvé-
magát a „strucc témába”. Sorra megmutatom nekik a papagájo- rei is, összesen tizenhárom
látogatta az ország struccfarmja- kat is. A második udvarrészben a strucc, akik azért élnek, mert,
it, járt Recsken, Albertirsán, birkák, kecskék és a dámszarva- ahogy fogalmazott, „lusta voltam
Kisteleken, végül 2005 nyarán sok csalnak mosolyt az arcokra, megcsinálni nekik a helyet”.
meg is rendelte az első kis ezeket az állatokat a kerítésen
madarakat. kívülről, de kézből etethetik a Az interjú végén kicsit a jövő-
gyerkőcök. Ha nemrégiben szüle- ről is beszélgettünk, elárulta,
Kérdésemre, hogy a családja tett gida, vagy bárány, akkor hogy bővíteni szeretné az állat-
mit szólt ehhez a nem hétközna- azokkal is futkározhatnak az kertet, mind méretét, mind a
pi ötlethez, nevetve annyit vála- udvaron. Végül a struccok kifutó- különleges állatok körét illetően.
szolt: „anyukám csak annyit jához érünk, ahova egyszerre Legújabb vágya egy kenguru, de
mondott, ’Fiam, neked elment az négy kisgyerek mehet be és etet- amit ennél is jobban szeretne, az
eszed’”!. A család kételkedett, de egy alpaka. Ezt a különleges
Gábor nagyon is komolyan gon- heti kézből az állatokat, akik szé-
dolta: 2006. június másodikán pen elcsipegetik a tenyerükből a állatot terápiás céllal hozná a
már Szomódon köszönthették az magokat.” A hangja megválto- farmra, mivel rengeteg sérült
első kilenc kis struccot. Ahogy zott, majd szomorúan mondta: gyermek fordult meg már nála.
mondta, mindenki örömmel „Most ezt kell újraépítenünk”. Egy esetet ki is emelt a többi
fogadta őket, legfőképpen az közül: történt, hogy egy autista
anyukája, aki azóta már a meg- Röviden mesélt a tragédia kisgyermek a strucckertben fel-
szállottjuk lett. Ezután követke- körülményeiről, és arról is meny- szabadultan játszott az állatokkal
zett a komoly munka, hiszen eze- nyire megviselte ez a szörnyű- és az ott töltött idő alatt annyit
ket az állatokat fel is kell nevelni. ség. Nem is az anyagi része jelen- beszélt, mint otthon, a megszo-
Párat megtartottak belőlük saját ti a legnagyobb fájdalmat, hanem kott környezetben egy hónap
célra, továbbtartásra, tenyésztés- a madarak elvesztése, hiszen ren- alatt. Ezek a pozitív visszajelzé-
re, a többit eladták, de Gábor töb- geteg energiát, időt fektetett sek is csak azt erősítik benne,
bet akart, így 2012-ben pár kecs- abba, hogy felnevelje őket. Úgy hogy tovább kell folytatni azt,
ke és egy dámszarvas is otthonra érezte, hogy kész, vége, feladja, amit elkezdett. A segíteni akarás
lelt nála. Ezekről az állatokról ám eszébe jutottak a gyerekek: a a hivatása, ami a tűzoltószakmá-
már négy éve gondoskodik, azok boldogság, az öröm, a sok ban is megmutatkozik, hiszen
pedig minden évben szaporod- mosolygós arc, amit ezek az azon a területen is nap, mint nap
nak. A szaporulatot általában állatok csaltak az arcukra. Ez embereken segít.
értékesítik, vagy így, vagy úgy, adott erőt ahhoz, hogy felálljon
de hangsúlyozta, a szarvasokat és tovább folytassa. Völgyi Ágnes tű. főhadnagy
kizárólag továbbtartásra adja el,
mert levágni nincs szíve őket.
Óriási munka és kitartás áll a
kert mögött, amit felépített: egy
mini állatkertet hozott létre az
udvarán. Szomódon hamar híre
ment a strucckertnek, óvodások
és iskolások, kicsik és nagyok
keltek útra, hogy megnézhessék,
megsimogathassák az állatokat
és etethessék a nem hétköznapi
madarakat.
„Egy-egy látogatás alkalmával
két, két és fél órát foglalkozom a
gyerekekkel”, meséli Nagy
Gábor. „Három részből áll a
„farm”: elől az apróbb állatok
