Page 25 - KV-jan-21-webok GNY

23

kori tűzoltószakkörös fiú – a mun- KATASZTRÓFAVÉDELEM 2016. január
kavédelmi oktatást követően – újra
közelebbről ismerkedhetett meg a
légzőálarccal és magára vette a lég-
zőkészüléket is.

8:30: „Figyelem, riasztás!” – hallat-
szott a hangszórókból. Az egyes fecs-
kendő és a vízszállító legénységét
riasztották, köztük Martint is. A fi-
atalember lecsúszott a tűzoltócsúsz-
dán, magára öltötte a bevetési ruhát,
és már a gépjárműfecskendőn ült.

A feltételezett szituáció szerint
tűz ütött ki a laktanya műhelyében.
Martin sem riadt meg a füsttel teli
helyiségtől, így közreműködött a
sérült kimentésében. A marcali tűz-
oltók igyekeztek minél valóságo-
sabb helyzetet teremteni a „tűzoltós
álmokat dédelgető” fiatal számára,
aki azt is megtapasztalhatta, milyen
nehéz feladat egy kilencvenöt kilós,
eszméletlen ember mentése.

Az egység teljes értékű tagként
kezelte és tanította a fiatalembert,
aki a bajtársiasságról, a csapatmun-
káról és a fegyelmezett munkavég-
zésről is sokat hallott a szolgálat
során. Megismertették vele a védő-
ruhákat és kipróbálhatta a tűzoltók
oltásnál és műszaki mentésnél hasz-
nált eszközeit is. A sugár kézbevéte-
lekor már tisztában volt vele, miért
is olyan fontos a tűzoltók megfelelő
állóképessége és fizikai erőnléte.

A fiú lelkesedését látva a szolgá-
lati csoport mindent megtett annak
érdekében, hogy ha csak egy napra
is, de Martin igazi tűzoltónak érez-
hesse magát. Befogadták, a szolgá-
lati csoport elismerése jeléül pedig
még emléklapot is kapott Tompos
Gábor tűzoltó őrnagytól és Bozsek
Balázs tűzoltó alezredestől. A tűz-
oltóparancsnok és a tűzoltósági fe-
lügyelő arra biztatta a fiatalembert,
hogy küzdje le az előtte álló aka-
dályokat, hogy aztán ő is átírhassa
József Attila Altató című művének
utolsó versszakát, s elmondhassa:
„Tűzoltó lettem!”

Kép és szöveg:
Bázelné Mihályka Szabina tű. főhadnagy