Page 16 - katved-november

14

portré • Kár viszont, hogy a katonaság kimaradt Dani gene- lennétek és édesapád menne be egy lángoló épületbe, te
nem aggódnál érte?
rációjának életéből – mondja István.
• Tételezzük fel a lehetetlent! – fordította komolyra a
• Nem elég katonásak a fiúk?
• A mi korosztályunk teljesen más mentalitású. Mi szót az ifjú tűzoltó és kihúzta magát a széken ülve – Ha
az lenne a parancs, hogy a kettes és a hármas megy be,
tisztelettel viseljük az egyenruhát, nem kitűrőzködve, és ő a hármasban lenne, akkor azt mondanám, hogy
majd én bemegyek és apa marad kinn!
a cipzár nincs rendesen elhúzva – mutatott fia zubbo-
• Van felelősségérzete – mondta az apa és mosolyra
nyára elégedetlen ábrázattal, mire Dani szerelvényt
húzódott a szája.
igazított. Erre felhangzott az ismerős dallam és a hang-
• Jó, néha szemtelen vagyok, de a tiszteletet megadom.
szórókból a „Figyelem, riasztás!” felszólítás harsogott. • Tényleg „másképp” viseli a te generációd az egyenruhát?

• De ez mindegyikőtökben ugyanazt az érzést váltja ki és most Jelent ez még valamit vagy csak egy biztos pont és még a
lányoknak is bejön?
gondolom, az adrenalinszintetek egyformán az egekbe szö-
• A cipzárt valóban néha elfelejtem elhúzni, de
kött?! –... mosolyognak...
büszke vagyok rá. És a csizmám is tiszta – vágta rá
• Már láttuk az előbb a piros lámpát, ezért nem ugrot- rögtön, ami tudtam, az édesapjának szól. Az ese-
tek kezelését, a mentések technikáját többnyire a
tunk fel. Ezt például gyerekként sosem értettem, hogy két testvér, István és Robi beszéli ki otthon. Dani
ezekbe az eszmefuttatásokba nem folyik bele, mert
lehet egy felkapcsolt lámpára felébredni. Korábban másképp látják a dolgokat. Húsz év különbséggel
más taktikát választanának. Beszélgetésünk végén
robbantani lehetett volna mellettem, ma már éberen
István azért vé-
alszom és várom a jelzést. delmébe veszi a
fiatalokat.
• A sisakodon húzod a strigulákat, jól láttam?
• Igen. Tavaly augusztusban szereltem fel, azóta min- • Hamarosan be-

den tűzeset és műszaki mentés helyet kap a sisako- érnek a fiúk, már
most látszik, hogy
mon. A legutóbbi, öreglaki lakóháztűz oltása is „bevé- jó kis csapat lesz
belőlük. S talán
sődött”. olyan összetartó
közösségek ala-
• Mi játszódott le kulnak ki minden
tűzoltóságon, mint
benned, mikor a amilyenek a régi
szép időkben vol-
Dani eldöntötte, tak. A tűzoltókra
mindig is irigyek
hogy mások menté- voltak a kívül-
állók, mert nem
sét választja hivatá- volt még egy ilyen
szerv, amelynek dolgozói ennyire „együtt éltek” vol-
sul? – fordultam az na. A munkánkra mind hivatásként gondoltunk, nem
csak egy biztos pénzszerzési lehetőségre. Sőt a tűzol-
apához. tósport még inkább összekovácsolta a szolgálati cso-
portokat.
• Drukkoltam,
• Dani is teljesítette a TFA-t, sőt a mezőny legfiatalabbja
hogy sikerüljön
volt?!
neki és aggódtam,
• Nagyon büszke is voltam rá, dagadt a mellem. Spor-
hogy vajon bírni
tos kiállású, az adottságai megvannak, úgyhogy sike-
fogja-e? res lehet ezen a téren is.

• Tehát te még a gye- • És jó tűzoltó lesz belőle?
• Biztos vagyok benne.
reket láttad benne?
Kép és szöveg: Bázelné Mihályka Szabina tű. főhadnagy
• Igen.
• Még mindig, és

valószínű még leg-

alább tíz évig én

leszek itt az „öcsi” – sóhajt Dani.

• A kollégákat kifaggatod róla, hogyan dolgozik a fiú?
• Persze – vágja rá, mintha ez a világ legtermészetesebb

dolga lenne egy apától. Apa és fia, mikor az egyenru-

hát a fogasra akasztja, másodállásban motorkerékpár

és műanyag alkatrészek javításával foglalkozik.

• Már középiskolásként is a műhelyben fejeztem be a

napot.

• Vagyis mindenhova követed apádat? – tettem fel a kér-

dést, amire igazából nem is vártam választ. Néztem az

idősebb Rózsát, majd a fiatalabbikat, ahogy egyfoly-

tában ment kettejük közt az adok-kapok, de látszott,

mindez nem komoly küzdelem részükről.

• Dani, ha valamilyen véletlen folytán egy szolgálatban