Page 16 - OKF Online Magazin

tűzvédelem14

Lassan negyven éve a tûz bûvkörébenFotók: FKI Videócsoport / Dudás Tamás tű. zászlós, BM OKF / Galántai Judit és Jóri András

Az idén töltötte a hatvanat, de erről hajlandó a legkevésbé tudomást venni. Egy híján negyven
éve szolgál és még mindig élvezi a nagy tüzeket. Szenvedélyes szivarozó, az ötös tüzekhez
Cohiba V-öst szív. Nevét valószínűleg az összes fővárosi tűzoltó ismeri, nem egy közülük a
keze alól került ki. 2015-ben az Év fővárosi tűzoltója címet Jambrik Rudolf tűzoltó ezredes, a
dél-pesti katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője kapta.

Jambrikból egyébként kettő
is szolgált a fővárosnál, hi-
szen a báty, a másfél évvel
idősebb, ma már nyugdíjas Fer-
dinánd is tűzoltó volt, a két fiú
gyerekkorától arról álmodott,
hogy tűzoltó lesz. Gyakoroltak
is szorgosan, először azonban
inkább csak a tűzgyújtást…
Jambrik ezredes tizenhat éves
kamaszként jelentkezett a hon-
védelmi előképzőre ejtőernyős-
nek, fel is vették, mire bevonult
a kétéves sorkatonai szolgálat-
ra, már hatvanhat ugráson volt
túl. Az ernyőt leszerelés után is
a „hátán tartotta”, de persze ke-
reste a maga útját. Akkor, vagyis
1976-ban a 24/48-as rendre való
átállás miatt éppen nagy toborzás volt a tűzoltóknál, az ezre-
des élt a lehetőséggel, jelentkezett és fel is vették a belvárosi
tűzoltóságra. Másnap már szolgálatba ment, és megkezdődött
a kiképzés, amely során a lehető legtöbb ismeretet, szakmai
fogást tanították meg neki. Az újonc Jambrik Rudolf következő
szolgálatakor már a 2-es fecskendőn vonult egy nagyon „ko-
moly” tűzesethez: a Lenin körút egyik kapualjában egy elekt-
romos doboz füstölt, a tizenkét kilós porral oltót a kopaszra
bízták… Az első valódi tűzre nagyjából egy hónapot kellett
várnia, a Nyugati pályaudvartól nem messzire pincetűzhöz
riasztották őket, ekkor már légzőt vehetett és sugárcsővel a ke-
zében az első vonalban küzdött a tűzkakassal. Az ezredesnek
erős a gyanúja, hogy akkor és ott úgy is maradt…

Ugyanis a vonulós szolgálatban töltött harminchárom év
alatt is szeretett mindig elől menni, számos nagy tűzzel volt
dolga, az első ötössel 1977-ben újév napján, amikor kigyulladt
az újpesti cérnagyár. Ott, a tetőre vezényelt raj tagjaként tanul-
ta meg, mi a teendő, ha beszakad a tető és megtanulta azt is,
akkor sincs visszavonulás, ha elfogyott a víz, mert „ne lássa a
kakas, hogy esélye van a győzelemre”. A leltár nyilván nem
teljes, de oltotta a CAOLA és a BUBIV porkamrájának tüzét,
a Szántóföld utcai vegyianyagraktár lángjait, ott volt, amikor
a porig égett Mikroelektronikai Vállalattal hamvába holtak a
magyar mikrochipgyártás reményei. Ennél az esetnél komoly
mérgezést szenvedett, többedmagával kórházba került. Kilenc