Page 24 - katved-marcius

22

SpoRT Bevetési ruhában falja – De bizony! Atom plusz százas vagyok! (nevet)
Hetvenen nyertük el ezt a címet az országban, én
lettem a hetvenedik. Eleinte ugyan kicsit kellemet-
a kilométereket a tûzoltó lenül éreztem magam, hogy ennyien lehagytak,
de a többiek futóruhában voltak, egyedül én futot-
tam bevetésiben.
Fotókat nézek: egy tûzoltó tûnik ki a tömegbõl, nemcsak azért nyújt érde- – Ez egy öt versenyből álló sorozat volt, amely során
kes látványt, mert bevetési ruhában fut, hanem mert a környéken minden több mint száz kilométert kellett lefutni…
szempár rászegezõdik. Fõleg egy lány pillantása fogott meg a versenyeken – Én százhuszonhatot teljesítettem. Annyira nem
készített fotókat lapozgatva – hõsünk mögött fut, arcán elragadtatott cso- volt húzós, bár voltak olyan dombok, amelyeket
meglátva arra gondoltam: na, erre nem fogok tudni
dálat… Ez a kép, ez az arckifejezés lebegett a szemem elõtt, mikor dikta- felmászni. De a különböző frissítő pontokon mindig
fonommal leültem Holán Krisztián mellé lelkesítettek. Már amikor meglátták, hogy közeledik
egy tűzoltó, egyre hangosabban drukkoltak. Talán
– A tűzoltók népszerűsége láthatóan töretlen… – száznak tűnik. Volt olyan verseny, amit teljesítet- nekem volt a legnagyobb szurkolótáborom. Bár a
próbáltam a fényképre mutatva oldani a kaposvári tem futóruhában és bevetésiben is, a két ered- párom a legjobb drukkerem. Minden versenyre el-
tűzoltóknál szolgáló főtörzsőrmesterben a diktafon mény között egy teljes óra volt a különbség. kísér, és mindig tudja, mit kell mondani vagy éppen
okozta feszültséget oldani. – Hogy érzed magad a célvonalat átlépve? mit kell fogyasztani, hogy kibírjam a célig. Így lettem
– Főleg a lányok körében (nevet). Bár az ismerőse- – Fáj itt, fáj ott, alig tudok utána felmenni a lépcsőn. ATOM 100 Pluszos is.
imben is az a kép él, hogy mi minden nap lángoló Mégis szeretek futni. – Ahogy ezt kimondod, nem vagy túl büszke.
épületekből ugrálunk ki, hónunk alatt egy gyerekkel. – Sokan unalmas sportnak tartják a futást. – Ez annyira nem volt nagy kunszt. A huszonnégy
órás sárvári ultrafutást, ha teljesíteném, na, akkor
lennék elégedett. De eddig a tizenharmadik órában
mindig kidőltem. Hogy mennyit lehet ennyi idő alatt
futni? Százvalahány kilométert…
– A következő alkalommal, gondolom, újra meg-
próbálod?
– Persze. Addig kidolgozok egy másik stratégiát,
az eddigiek nem jöttek be. Az se, hogy sétálok,
futok, sétálok, megint futok. Éjszaka kellett volna
többet mennem, az volt, akinek bejött. Pedig én
láttam el másokat tanáccsal, hogy kell bekenni
magát az embernek, hogy ne dörzsölje ki a keze
a hónalját. Én elfutottam magam a melegben. De
az se hozott sikert, mikor egy tempót diktáltam vé-
gig. Szóval ezen még gondolkodnom kell.
Fotó: Kaposvári HTP újabb kihívás?
– És ha ezt is teljesíted, akkor mi lesz az
- A Spartathlon. Minden futónak
nagy álma a spártai futóver-
– De ez jó, felnéznek rátok. Mondj még egy ilyen seny. Az ultramaratoni futó-
pályát, ami ma ilyen elismert, mint a tietek?! verseny Görögországban,
– Tizenegy évvel ezelőtt ezért választottam ezt a 246 kilométer Athén és
munkát. Hivatásos katona voltam, s akkor dönt- Spárta között.
hettem, hogy tűzoltó leszek vagy maradok ka- – Az embertelen…
tona. De ne kérdezd, hogy mi volt az első eset, – Az, de míg megpróbál-
mert nem emékszem. Valószínűleg azért nem, kozom vele, addig még egy
mert nem teszek különbséget az esetek közt. Te- pár száz kilométert le kell
szem a dolgom. De hős nem vagyok. tudnom, addig még elhagyom
– Én nem így látom. Minden egyes esetnél az éle- egy-kétszer a futógatyámat.
teteket kockáztatjátok másokért. De a futótársak – Amikor beavatkozáshoz vonultok
is felnéznek rád, amikor bevetési ruhában nyúlci- – Lehet, az egységgel, te vagy az első, aki kiugrik a
pőt húzol. nekem közben fecskendőből és a helyszínre rohan?
– Ha egyszer tűzoltók vagyunk, az úgy „illik”, indulnak be a gondolataim. Akkor van időm agyal- – Azt azért nem mondanám, de jobban bírom a
hogy teljes menetfelszerelésben állunk rajt- ni dolgokon, kitisztítom a fejem. Úgyhogy nem terhelést munka közben. Egy kicsivel… Bár a fizi-
hoz. Varga Csaba barátom rukkolt elő az ötlet- unatkozom. Van, hogy gondolok egyet, felhúzom kai felmérés nekem olyan szenvedés, mint neked
tel, hogy „mi lenne, ha tűzoltó-felszerelésben a cipőm és elfutok Kaposvártól Dombóvárig (A most a félmaraton jelentene. Nem tudok a két kilo-
futnánk?” Először csak legyintettem, aztán a két város távolsága légvonalban huszonhét, au- méterrel mit kezdeni. A fiúk szoktak viccelni, hogy
szolgálat végén megkérdeztem: komolyan gon- tóval harminchét kilométer. A szerk.). De a sokat fuss egy félmaratont, aztán elosztjuk egymás közt.
doltad? Persze – felelte. De nagy volt a mellény, emlegetett márciusi havazáskor is nekiindultam, Inkább onnan ismernek meg a káresetnél, hogy
nekem nem sikerült így lefutnom a félmaratont. beöltöztem, akár egy sarkvidéki kutató és futot- mindig én vagyok a legkormosabb.
A másodikra viszont már többet készültem. Az- tam húsz kilométert a szakadó hóesésben. Azt
tán azóta is így futunk. Ilyenkor nagyjából húsz nagyon élveztem. Bázelné Mihályka Szabina tű. zászlós
kiló súlyt cipelünk. Bár a célba érve inkább két- – Mondták már, hogy nem vagy „százas”?! megyei katasztrófavédelmi szóvivő