Page 20 - magazin-december
P. 20
18
POrTrÉ Az olajat „önti”, de a tüzet oltja
Bácsfalvi Zoltán tûzoltóként dolgozik, mint mondja, ez a hivatása, az élete. Szeret csapatban
szolgálatot teljesíteni, másokon segíteni. A bajtársiasság élete egyik fõ motorja, a másik a
családja. Kislánya nem csak otthon üdvözli õt, Lilla olykor verset is mond édesapja kiállításának megnyitóján. Bácsfalvi
fõtörzsõrmester ugyanis vászonra önti a számára fontos pillanatokat – tárgyak, arcok, tájak kelnek életre keze nyomán.
• Gyermekként tűzoltónak vagy inkább fes- csibb is lettem. Egy rajztanárt kértem meg, hogy Terelgetett és korrigált. Ceruza, szén, akvarell,
tőművésznek készült? segítsen, nézze meg a munkáimat. Kemény aztán olajfesték került a kezembe.
• Igazából egyiknek sem. Rajzolni mindig kritikákat kaptam tőle. Aztán egy napon Várko- • Hivatásos szolgálat, festészet: tűz és víz.
szerettem, de nem számítottam kiemelkedő nyi János festőművésszel is megismerkedtem. Mégis megfér a kettő egymás mellett?
tehetségnek. Lefoglalt a tanulás és a sport. Har- Skiccelt nekem egy vázát, de nem vállalta a ta- • Tűzoltóként olyan helyre megyek a bajtársa-
mincéves koromig versenyszerűen karatéztam, nításomat. Tíz évvel később futottam vele újra immal, ahonnan más menekül. Vannak nehéz
taekwondóztam, boxoltam. Békéscsabán nőttem össze, akkor megmutattam neki a rajzot, amit pillanatok, sok a kihívás. A szolgálat önbizal-
fel, a tűzoltóság épületével szemben, de sokáig mindig magammal hordtam, féltve őriztem, és mat, tartást ad, a festészet szabadságot és
nem vágytam tűzközelbe. Szerencsésnek érzem kértem egy dedikálást. A váza szerencsét ho- derűt. Az egyik csapatmunka, bajtársiasság
magam, hogy végül mégis tűzoltó lettem. Szülő- zott, tanítómesterem lett a művész. Nem akart és együttműködés, a másik meditáció, magá-
városomban szereltem fel, 1989-ben. Hivatásom- a saját képére formálni, engedte, hogy a magam nyos bíbelődés tér és idő nélkül. Amit naponta
má azonban a gyakorlattal eltöltött évek során tudásával, ízlésével és lendületével haladjak. átélünk, hosszú távon hátizsákká nehezülhet.
vált a szolgálat. Az ecsetek közben még sokáig A művészet lélektisztítás, jól kiegészíti a hiva-
pihentek egy elfeledett doboz mélyén. tásomat.
• Mikor jött a fordulat? • Számos helyen nyílt kiállítása. Hol látha-
• 1996 táján egy fi atal hölggyel ― aki ma már a tóak legközelebb a festményei?
feleségem – sétáltam a gyulai piacon. Az egyik • Az elsőt 2002-ben, az akkori tűzoltóság épü-
standnál megpillantottam a Vízfestés iskolája című letében rendezték. Később a Városházán és
könyvet. Belelapozgattam, nézegettem, és valami különböző galériákban is láthatták a képeimet.
újraéledt bennem. Kedvet kaptam az alkotáshoz. Mezőberényben, Szarvason, Békésszentand-
Hazamentem, leporoltam az iskolai vízfesték- ráson, sőt Szlovákiában is jártak a festmények.
készletet, de az első művem pocsékra sikeredett. A legközelebbi tárlatom egy békéscsabai szál-
Annyira bosszantott a dolog, hogy visszamentem lodában nyílik december 3-án. Emlékek, békési
az árushoz és megvásároltam a könyvet. Nyu- tájak, arcok ölelik majd a falakat. Egy romos ta-
godtabb, megfontoltabb lettem, lépésről lépésre nya, egy elhagyatott viskó is meg tud szépülni,
haladtam. Nem ment elsőre, nekifutottam hát még ha fény járja át…
nagyobb lendülettel a feladatnak.
• Mindvégig az autodidakta utat járta? Dr. Nagy Szilvia tűzoltó hadnagy
• Egyre többet tanultam, közben egyre kíván- megyei katasztrófavédelmi szóvivő